Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

KÖZLEKEDÉSI IPARÁGAK SUPEROK A szegedi hajóács-ipar Superok, másként hajóácsok, régiesen hajókötők már a középkorban dolgoztak Szegeden. A só- és borszállítás megkövetelte, hogy a víziközlekedés eszközei itt helyben készüljenek. Ezekről a hajózásnál még ejtünk néhány szót. Az 1522. évi tizedjegyzék Ács és Faragó nevei világosan utalnak a hajóépítésre is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy II. Lajos a szegedi polgárságot a szálfaúsztatás hagyományos jogaiban is megerősíti, nem lehet kétséges, hogy a mesterség már középkorban is a Város jellegzetes iparágai közé tartozott.

1 A szegedi hajóácsok a hódoltság idején is dolgoznak, a török adójegyzékben is szerepelnek, így Nagy Sándor, Bükös Péter, Molnár Orbán, Kiss János. A szükséges kötelek, láncok, deszkák, iszkábák mind helyben készülnek. A mesterség később elsorvad, — vagy adataink hiányzanak. Takáts Sándor írja, hogy a török hódoltság idején a Tisza a gondozatlanság miatt annyira elmocsarasodott, hogy hajók nem közlekedhettek rajta, és így a szál néven is emlegetett fenyőtutajokon szállították a sót. Ez a körülmény nyilván a szegedi hajóács mesterséget is elsorvasztotta. A hódoltság után a Város ősi révjogát a katonai hatóságok bitorolják, csak a királyi kiváltságlevél (1719) erősíti meg ismét benne. A magyar és benne a szegedi hajóács-ipar a török alóli teljes felszabadulás után kezd lassan megújulni, fejlődni. 1687-ben hajózási főhivatalt alapítanak Pesten. Ennek legfontosabb fiókja (Floss- und Holzamt) éppen Szegeden nyílt meg. Mellette hajózási hivatal (Schiffamt) is működött. Ennek szegedi magyar ajkakon sifont, hivatali helyiségének pedig sifontház (Schiffamtshaus) volt a neve. Ez irányította a sószállításokat. A sifontház gondoskodott arról, hogy Szegednek akkoriban teljesen fátlan vidékét tűzi- és épületfával ellássa. Eleinte az ideérkezett hajókat verték szét, később Tokajból szállítottak. Az 1703. évben a faanyagon és a már ottlevő hajókon kívül Szegedre, Péterváradra és Eszékre 56 hajót kívánt a hivatal az örökös tartományokból, javítás céljára pedig anyagot és szerszámot. Még ez év őszén már 60 hajót, szekercét, baltát, fúrókat, egyéb szerszámokat kérnek Szegedre. Majd pedig az ottlevő 300 hajó schopperolására, azaz javítására, tömésére 50 Schopper, azaz hajóács érkezik a városba. Ezek bajorok és osztrákok voltak. Takáts Sándor nyomán mi is úgy véljük, hogy a törzsökös szegedi hajóácsok ezektől tanulták el a fejlettebb szakmai technikát, és nem véletlenül nevezik magukat super néven. E délnémet ösztönzésre született újjá egyik legjellegzetesebb helyi iparágunk. 1 Reizner III, 482. 29