Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Az elsó' főzés lúgját külön le kellett önteni. Ez dézsában szintén úgy megaludt mint a szappan : szappanlúg néven ismerték. Olcsó volt és jól lehetett használni tarka ruhák, festők, olajos ruhák mosására. Olykor eresztött szappan is készült belőle. A második főzés lúgja volt a sóslúg, amellyel súrolni szoktak. A főzés vagy pénzért, vagy természetbeni viszonzással történt. Ilyenkor 2 kg szappannak való hulladékért 1 kg szappant adott a mester. RÉZÖNTŐK Régi céhiratokban gürtler, girtler, kirtler a nevük. Ez a szakma német kapcsolataira utal. Talán az ónozok is közéjük tartoztak, ezt azonban nem sikerült kétségtelenül megállapítanunk. Valamikor a késesekkel alkottak közös céhet. Főleg rézedényt, rézmozsarat, réztepsit, rézüstöt, majd permetezőgépet is készítettek. Kihalt mesterségnek tekinthető. Még 1899-ben 5 rézműves, illetőleg 4 rézöntő dolgozott Szegeden. Számuk Reizner szerint a szeszadó behozatala után csappant meg. Mint ismeretes, az üstfoltozó cigányoknak kolompár a nevük. Innen a jellegzetes Kolompár cigánynév is. A múlt században nyilván szerzett jog alapján, szakmai képesítés nélkül dolgozhattak, újat is készíthettek, amíg Városunkban a német eredetű rézöntő iparosok föl nem tűntek. 250