Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

SZAPPANFŐZŐK ÉS LÚGÖNTŐK A szappanfőzés a szegedi, főleg rókusi népnek egészen a zsírszóda elterjedéséig, tehát a múlt század utolsó negyedéig országos háziipari különlegessége. A szögedi szappan e században a magyar gyógyszerkönyvekbe is belekerült. A szegedi szappanfőzés gazdasszonyi foglalkozásból vált önálló iparággá. Virágzását egyfelől a rókusi disznóhizlalás, juhászat föllendülése: a szalonna, töpörtő, illetőleg faggyú kifőzése, másrészt a szegedi határban található széksó rendszeres söprése tette lehetővé. Az előbbi szolgáltatta a nyersanyagot, a széksó pedig a vegyi szert. A széksósöprés jellegzetességeiről máshol szólunk, itt csak az ipari felhasználását méltatjuk. Vedres István írja; A szappan Szeged városába nagy mennyiségben készíttetik szalonnábul, kecske, juh s marha faggyújából, mindenféle zsiradékbul és töpörtőbül, a hozzávaló lúgos széksobul, amely a szegedi és körül levő határban bőven terem és mészbül csinálják. Ötven szappanfőző és kereskedő-asszony közel van Szeged várossában, kik esztendőnkint öt vagy többezer mázsát sok felé az országban elhordanak és a külföldieknek is adogatnak el. Kétféle a készítményük most, fehér kemény szappan, melynek mázsája a mostani környülláláshoz képest 30 forint, ismét fehér habzó szappan, melynek mázsáját meg lehet venni 35 forintokon. Ezen ötven szappanfőző asszonyok annyi mázsa szappant főzhetnek esztendőn át, amennyi csak kívántatik, vagy szükséges és helybe oda viszik, ahova ki akarja. A szóda, melyet Götz János úr széksobul főz, esztendőnként mint egy 200 mázsát — Bécsben áruitatja is. Azon Széksobul mely a szegedi határban és annak környékében bőven terem és a melybül ő ezen szódát főzi, 1798-ik esztendőben én küldöttem föl a Bécsi Naturalien Kabinetbe két vékát. Mázsája ezen szódának itt helyben Szegeden 24 forint. Meg is fogja tisztítani, ha kinek tetszik.

1 Szappanfőzőink készítményeit szegedi kofák, fuvarosok a paprikával egyetemben széthordták az ország legtávolabbi vidékeire is.

2 Érdekességként megemlítjük, hogy a Szegeden élo Csaplár Benedek és Hajdúböszörkényben paposkodó tanítványa, Debreczeni János levelezését a múlt század hatvanas éveinek elején Böröcz Rúzsa vásározó szegedi szappankufa közvetítette. A szegedi szappant valamikor 30—40 társzekérrel is eladták a debreceni vásárokon. Kovács János szerint

3 a múlt század első felében 15—20 ezer mázsa is elkelt belőle a pesti, debreceni, bajai, gyulai, tegyük még hozzá : újvidéki és egyéb vásárokon. Visszatérőben legtöbbször vásznat hoztak magukkal. Ezt meg idehaza adták'el. Egy újsághír (1864) szerint 20 ezer mázsa került értékesítésre. Nagyobb részét Horvátország és a tengerpart felé szállították, kisebb részének Pesten, Bécsben, Debrecenben volt vevőköre. A szakmában volt egy kis elkülönülés a lúgöntők és szappanfőzők között. A lúgöntő nem főzött szappant, csak a széksóból a szappanfőzéshez szükséges lúgot. A szegedi lúgért Csanádból, Torontálból, sőt bivalyvonta szekereken Szerbiából, Boszniá1 Vedres István jelentése (1820) Szeged kereskedelmi cikkeiről. Oltvai F., Szeged múltja 108. 2 — br—, Szeged városának kereskedelmi forgalma. SzH. 1864, 34—38, 38. sz; Reizner III, 467. 3 Kovács 243. 247