Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A siftölőkés szíjgyártó szerszám

8

. Házilag készül és késfunkciókat szolgál a dohányvágókés, kaszakés, amellyel dohányt vágnak, de kukoricaszár, gyékény kivágására is alkalmas. Elhasznált kaszapengébol készül. Nyélbe is erősítik. A bemutatott késfajtákat ma már sokszor nem késesek készítik, hanem gyári portékaként vásárolják, de köszörülés végett mégis odakerül hozzájuk. Vizsgáljuk itt most meg a köszörülés eszközeit, módjait. A kés élesítésének legegyszerűbb házi módja két kés összefenése. Minden családnál van azonban kaszakü is, amely megnedvesítve késfenésre szolgál. Sok parasztháznál, mesterembereknél van tengelyre, illetőleg állványra szerelt, hozzáillő vizesvályú fölött forgatható kerek, mintegy 20—25 cm átmérőjű köszörűkű is. Magában a szakmában különösen a rojcserkű néven emlegetett kófajtát kedvelték. A szakmai köszörülés utáni csiszolásnak polírozás, pallérozás a neve. Egy találós kérdés szerint fődön fölülfa, fán fa, fába víz, fán vas, vason kű, küvön vas, vason hús, így szól: csiszi-csoszi. Megfejtése: a köszörűkő alkatrészei, továbbá az élesítendő kés, a köszörűs keze, és a köszörülés hangja. Kisiratosi átírt változata: földön fa, fán víz, vízön kű, küvön vas, vason hús.

9 Régebben köszörűs is járta az utcákat. Készüléke talicskára épített ládából és kerékből állott, amelyet lábával mozgatott. Az utcasarkokon megállva, először pléhdarab köszörülésével zajt csapott, hogy ezzel hírt adjon magáról. Akik köszörültetni akartak, kivitték életlen holmijaikat hozzá.

10 Hetipiacos napokon meghatározott helyen köszörült. így hosszú időkön át az Aranypáva vendéglő sarkán, amely a piacosoknak, tanyaiaknak is útjukba esett. Finomabb késeket, ollókat, borotvát, szerszámokat azonban késeshez szokás vinni. Az olló készítése, élesítése szintén a késesek dolga. Néhány ollófajta, amelyet régebben készítettek, újabban raktáron szoktak tartani: a szabóolló, szűrszabóolló, vászonolló, kalaposolló, kesztyűsolló, lámpabélvágó olló, másként koppanta (ezt bádogosok is készítették), a szűcsöktől használt nagyolló, stájerolló. Az olló hegye szakmai nyelven lehet csapotthögyös és topahögyös. Az előbbinek egyik szárnya nem hegyesedik ki, és nem vékonyodik el. Leginkább szabók használják. A másiknak mindkét szárnya tompahegyű. Az olyan borotvaélnek, amelynek csak egy kis része homorú : franciáéi, а homorúbbnak pedig félfrancia a szakmai neve. Egyébként a késpenge egyik fajtáját is régebben franciavas néven emlegették. 1813. Árszabás: Ezüst nyélben ha pallérozott és Frantzia vasat és villával együtt bele igazíttya 45 kr. A késesség munkatechnikája A késesség a finom mesterségekhez tartozik. Nem az anyagon, hanem a megmunkáláson, kidolgozáson van a hangsúly. Tekintsük át részben hallgatónk, Mészáros Ferenc szakdolgozatának

11 felhasználásával, kellő kiegészítésekkel az igényesebb munkát követelő bicska készítését. 8 A XX. századra már ismeretlen fajta a dragántkés, amelynek készítése a remeklés föltételei között még szerepel. Egy XVIII. századból való hagyatéki leltárban (1774) fordul elő a pintérkés. Népetimológia eredménye a péterkés, pétörkés: a peszterke 'rövid kard, katonaszurony' szóból. Szintén a régi szegedi katonanyelvből mentette meg Tömörkény a káposztakés emlékezetét, amely a gyalogsági trombitások egykori oldalfegyverének volt a csúfneve. 9 Kovács F., Iratosi kertek alatt, 229. 10 Hasonlóan Tömörkény I., Munkák és napok. 352. 11 A MFM adattárában. 240