Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

irányban a Fekete-tengerig is eljutottak. Visszajövet Piszkén mészkövet rakodtak, amelyet idehaza égettek ki. Szobról kövezőanyagot hoztak. A Szávát járó hajók sóterhüket lerakva, a horvát erdők kitűnő cserfájával tértek haza, amelyre a tímároknak, szűcsöknek volt szükségük. Nem feledkeztek meg azonban a tengeren túli fűszerekről sem. A leghíresebb szegedi hajós kétségtelenül a fölsővárosi Ábrahám József, a híres Zsótér János hajósgazda veje volt.

26 1833 tavaszán, 24 éves korában nyolc szegedi hajóslegényével először kelt át megrakott hajójával a szirtektől, szűkületektől, sebes folyásától megközelíthetetlennek tartott, még szabályozatlan Vaskapu-szoroson és épségben eljutott rendeltetési helyére, Galac városába. A bravúros út híre bejárta az egész európai sajtót. Ábrahám a szabadságharc alatt a kormány felszólítására szegedi hajósokból, superokból, halászokból és vízimolnárokból csajkás századot szervezett, amelynek ő lett a századosa. Amikor a Maros Deszknél átszakította a töltést, Ábrahám a maga századával és a fölsővárosi 5. nemzetőr századdal új cölöptöltést készített és ezzel a katasztrófával fenyegető árvizet elhárította. Napjainkban, a tehergépkocsik világában már alig tudjuk elképzelni, hogy a Város gőzhajóforgalma századunk elején, de még a két világháború között is milyen élénk volt. „A hajókon — örökíti meg Tömörkény

27 — repkedve lobognak a zászlók, magyarok, osztrákok, horvátok, bajorok, rácok, oláhok. Ennek megfelelő különféle beszédek hallatszanak. Mindenféle árukat raknak a partra, másokat hordanak be a hajókba azok az atléták, akiknek a karjából meg a lábuk szára vastaghúsából úgy áll az izom, mint a hajókötél és akik közönségesen zsákolóknak neveztetnek." Mi is láttunk elvétve még görög, olasz, francia, holland hajókat is. * A KOMP, régi kihalt nevén hidas szolgált embernek, jószágnak, kocsinak a Tiszán való átszállítására. A Tisza szegedi szakaszán a szabályozás előtt három komp közlekedett: Tápén, Fehérpartnál és Röszke alatt. A kilencvenes évek óta már csak a tápai közlekedett, majd 1960 tájától pontonhíd szolgál itt is átkelőül. Az 1522. évi egyházi tizedjegyzék hétszer előforduló Révész neve nyilván igazolja a szegedi táj kompátkelésének régi virágzását. A tápai kompnak 1724-ben 191 forint 69 dénár, a Wodianer-ház (Roosewelt tér 14.) és a vakok újszegedi intézete között közlekedő palánki kompnak (traiectus) pedig 1010 forint volt a jövedelme.

28 Tudunk arról is, hogy Felsővároson is járt kisebb komp. A városi kompokat még a XVIII. század folyamán a hajóhíd váltotta föl. A kompnak hajóácsok, elsősorban tápaiak voltak a mesterei. Tölgyfából, tölgydeszkából varrták össze, amelyeket régebben gőzöléssel, majd hévérrel való türelmes görbítéssel szoktak kellőre hajlítani. A deszkákat a bordázathoz erős vasszögekkel 2e Reizner III, 484, 485; A vaskapu első szegedi hajósa. SzN 1899, 259. sz. Péter L.,A Vaskapu szegedi hőse. Délm. 1970, 97. sz. 27 Bazsarózsák 76. 28 Reizner III, 123. 2* 19