Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Kelesztett tésztából forró zsírban sült a kerekre, csigaszerűre, olykor egyszerűen csak hosszúkásra formázott fánk, régies nevén pampuska. Az alakításhoz sokszor sor kerül a fánkszaggató 'bádogból készült eszköz' használatára is. Alakja szerint a polgári háztartásban sül a hosszúkás dorongfánk, a császárzsömlére emlékeztető rúzsafánk, továbbá a hengerszerű eszközből zsírba tolt kitolófánk. Mondják, ha valamikor a lányos háznál ilyennel kínálták meg a látogatóba érkező legényt, az bizony oda nem ment többé. A cimötfánk fahéjjal van ízesítve. Miután a fánkot leginkább farsangon, húshagyókor sütik, farsangi fánk neve is hallható, de ennek sajátossága a máskor sütött fánkhoz képest nincs. Érzik, hogy a bőséget jelképezi, ezért eszik. Jobbmódú helyeken valamikor arany pénzt is sütöttek bele. Sütésére olykor disznótorban is sor került. Nyilván a bécsi konyha hatására honosodott meg a mazsolával teleszórt, finom fölvert kalácstésztából készített kuglóf, amely a kuglóf sütő néven ismert, sajátos alakú cserép, újabban bádog edényben sül meg. Ez már föltételezi a takaréktűzhelynek a parasztság körében való elterjedését is. A kuglófot gerezdekre vágva eszik. Tészta, tarhonya Keletlen búzalisztből készül a tészta, laska, tarhonya és több ünnepi sütemény. A tészták főzésük, részben készítésük szerint kétfélék: levestészták és száraztészták. Az előbbi vagy frissen készül, vagy pedig előre, néha több hónapra is megcsinálják. A lisztet tojással összegyúrják. Régebben különösen kedvelték a vízimadrak tojását. Ma is a kacsatojással, meg a két Boldogasszony közi tyúktojással lehet régimódi gazdasszonyok szerint igazán jó tésztát gyúrni. A jól összegyúrt ökölnyi masszát nyújtódeszkán a nyútogató segítségével kinyújtják. A kinyújtott tésztának levél a neve. Ezt több formára vágják el. Az ünnepi, lakodalmi levesekbe régebben a lúdgegő, tanyaiasan lúdgege néven cmlegett csiga, vagy hajdúgomb került. A lúdgegő készítése lúdgegőcsináló, lúdgegőborda segítségével történik. Ez mintegy 5x10 cm terjedelmű, nádból készült rácsocska, amelyen az előzőleg mintegy 3x3 cm nagyságúra elvágott tésztát sodorják. A hajdúgomb olyan nagyobb csipetketészta, amelyet még a reszelő hátán is kicifráznak. Ma már alig élik, mert készítése elég hosszadalmas. Kedvelt fajta a metélt is, amelynek itt hosszútészta, csík a neve. Az apró kockákra vágott levestészta a pacaltészta, kockástészta, Padén siflitészta, a csőregevágóval vagdalt pedig a csőregetészta. A frissen készített és azonnal elfogyasztott tarhonyának morzsolka, a reszelőn sodrott, morzsaszerű levestésztának pedig reszelttészta a neve. A levestészta különleges, drágaságánál és aprólékos készítésénél fogva mind ritkább fajtája a barátfülére emlékeztető táskatészta, amelyből a táskaleves, továbbá a töltelékkel ízesített morzsástáska-, túrústáska- és tüdőtáskaleves készül. A tésztaleves legkedveltebb hétköznapi fajtája a suhantékos tésztaleves, suhantott tésztaleves. Kevés apróra vágott krumplit is főznek bele. A suhanték, suttyanték tápai alakjában sohanték, más tápai szóval pörgölék vékony, ritka, vígájos, vígáj rántás. A húslevesekbe is rendesen tésztafélét főznek bele. Legtöbbször krumpli, borsó-, karalábé-, paradicsomlevesbe is tesznek tésztát. Sóval, vízzel, tehát tojás nélkül vékonyra nyújtott levéltésztából készül a zsidók maceszára emlékeztető laska. Bőjtös eledel. Minden családtagra két levelet szoktak számítani. Régebben a fölfűtött és kipemetelt kemence fenekén sütötték, közvetlenül a szájánál. Vigyázni kellett arra, hogy a kemencében el ne szálljon. Hajói átsült, 123