Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
még az ereszét alja nem csöpög, gyeviesen még a nagygërënda nem izzad, vagyis amíg meg nem izzad a bekötött fejű asszony homloka. Ehhez azt is vegyük hozzá, hogy a régi tanyai nagygazda felesége olykor 40—50 kg lisztből sütött kenyeret egyszerre : egy vetet kinyer általában négy kenyér egyidejű sütését jelenti. Dagasztásnál is ugyanazok a tilalmak és félelmek éltek, mint a kovászolásnál. Hajdanában Algyőn szárított akácvirágot is dagasztottak bele, mert úgy vélték, hogy a kenyér ettől még szebb lesz. Ha a kenyeret nem dagasztották ki kellőre, Alsótanyán így tréfálkoznak a gazdasszonnyal: szamár vót a vízhordó, szúnyog vót a dagasztó. Ez a mondás egyébként a tücsöklakodalom néven isméit, régi tréfás versezetből való töredék. A szakajtás, kinyerszakajtás a kenyértésztának a szakajtóruhával bélelt szakajtókosárba való adagolása. Most következik sietős munkával a kenyér bevetése a megfelelő hőfokra izzott és kitakarított kemencében. Az asszony a szakajtóból ráönti a kenyértésztát a sütőlapátra, amelyre előbb keresztet vet. A szájával cuppog, csettint a nyelvével és a karját többször magasba lendíti, hogy a kenyér majd szép magas legyen. Tanyai, tordai asszony bevetés közben ezt szokta mondani : sülj áldott, pirulj áldott! Cuppantani kell a kiszomboriak szerint is, a bevetés végeztével pedig ezt mondani : szentök szaporítsatok, angyalok domborítsatok! 19 Megemlítjük, hogy az előte szigetelésére a dugatóruha nevezetű, összecsavart, hosszúkás ruha szolgál, amelyet az előte széléhez és a kemence nyílásához illesztenek. Végül a sütőlapáttal keresztet vetnek rá. A süléshez kétórányi idő szükséges. * Kenyérsütés alkalmával közvetlenül bevetés előtt készül néhány, kenyértésztából készült kedvelt eledel. A lángos, tápai ajkakon lángas, manapság legtöbbször forró zsírban sütött lapos kenyértészta, amelyet olykor nyers fokhagymával is meg szoktak dörzsölni. Régi eredetibb fajtája afenékön sült lángos, amelyet a hűlő kemence alján, láng előtt, vagyis a kemence szájánál sütnek. Utána hideg szalonnával dörgölik, kenik mindkét oldalát. A zsírrá vált szalonnaréteg természetesen átforrósodik. Régebben vajjal is dörgölték. Lángossal való méltatlan bánásmód következményeivel magyarázza egy szőregi, több változatban is élő monda a búzakalász rövidségét. A mondát más helyen mutatjuk be. A felsőtanyaiak szerint lángost nem szabad kutyának adni. A hajtogatott ujjnyi vastagságú, szétlapított kenyértészta, amelyet fagyos zsírral bekennek, sőt olykor tejföllel, Padén birkatúróval is. Megborsozzák, összehajtogatják, majd kockába vágva és tepsibe téve a kenyér mellett a kemencében megsütik. A sovány, tanyaiak ajakán sovánka, Algyőn soványbodag, Csanádapácán sósbodag mintegy 2—3 cm vastagra ellapított, kerekre nyújtott kenyértészta, amelyet felülről bevagdosnak, mögirdolnak, majd tojássárgájával bekennek, köménymaggal megszórnak, megsóznak. Végül a kemence fenekén megsütik. Egyik régi, nagyböjtben fogyasztott keletlen, Tápén sóssovány néven emlegetett fajtája úgy készül, hogy lisztet sósvízben eldörgölnek, majd kerekre nyújtanak. A kerek tepsit is liszttel szórják meg, majd a tésztát belerakják. Esetleg csak a kemence fenekén sül meg. Ezt is megirdolják, tojást ütnek rá—ezt azonban ilyenkor kézzel kenik szét, okát nem tudják—végül sóval, köménymaggal meghintik. A vakarcs a teknőből összekapart tésztamaradványból a kemence fenekén sütött pogácsaféle. 19 Kiss Mária Hortenzia 143. 118
