A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

A fentiekben kívántuk a hatfülkés körtemplomok építési idejét és e forma hazánkba kerülésének lehetséges útját felderíteni. Vizsgálatunkba szükségszerűen bevontuk téglából épült körtemplomainkat és négykaréjos kápolnáinkat is. Ezek segítségével románkori templomépítészetünk fejlődésrendjébe illesztettük ezt a csoportot is (félköríves-, egyenes- és sokszögzáródású szentély). A hat- és tizenkétfülkés, valamint több téglából épült kör-, négykaréjos és sokszög alaprajzú templomról, kápolnáról nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy azok nem plébániai célokra, hanem „emlékkápolnaként", vagy „halotti kápolnaként" épültek a keresztes háborúban való részvétel, a johannita, vagy templomos lovagrend hatására, esetenként azok műhelyeinek közreműködésével. Az emléktemplomként épített körtemplomok lényegében átvették a korai rotundák hatalmat, előkelőséget kifejező szerepét is, kissé módosult tartalommal. Később ezeket az emléktemplomokat — néha az építést követően igen rövid idő múlva, bővítve (Gerény [Goriany], Karcsa, Szalonna stb.) — plébániatemplomként használták. A munka során jelentőséget kapott a johannita lovagrendnek a XII—

XIII. század folyamán eddig eléggé figyelembe nem vett szerepe, tevékenysége (35. kép).

75 75 A pecsét rajzát Márki Sándor idézett munkájából (552. o.) vettük. A rend szervezetével kapcsolatban most csak teljesjogú (chevaliers de iustice) és a tiszteleti lovagok csoportját említjük meg (chevaliers de grâce). Azt hiszem nem tévedünk, ha ez utóbbi csoportba soroljuk II. Endrét és a ke87 34. A szegedi Szent Demeter-templom tornya