A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

zombori körtemplom azonos részletei — kivéve a bordás boltozatot — arra utalnak, hogy az is az előzőeket építő műhely (johannita), vagy annak megoldásait, de már fejlettebbeket is ismerő műhely alkotása. A kisszombori templom építésével kapcsolatban említett johannita részvétel lehetőségét a szegedi, esetleg szőregi kolostoruk közelsége, egy oklevél (1236)Kiszomborra vonatkoztatható adata, valamint két Keresztúr falu neve alapozza meg, valamint házaik, birtokaik közelsége az általuk kedvelt hajózható folyókhoz.

67 A most végzett kutatás nyomán világosan kirajzolódott előttünk, hogy ajohannitáknak és a templomosoknak fontos szerepük volt a királyi udvar és az ország életében. A király tanácsadói és megbízatásának végrehajtói voltak a hadszervezet, határvédelem, a pápasággal, a keleti császárokkal, fejedelmekkel és Velencével tartott kapcsolatok területén. E befolyásuk, jelentős birtokaik jövedelme és erős szervezeti felépítésük alapján valószínűnek tartjuk, hogy saját rendi építőműhelyük is volt

68

. Ez az építőműhely is változott, fejlődött a tárgyalt időszakban, s a XII—

XIII. század fordulója táján és még később is új ismeretekkel, építészeti megoldásokkal gazdagodott. Ennek alapján jogosnak tűnik annak felvetése, hogy a hatfülkés körtemplomok mellett, valamivel később — éppen a helyi gyakorlat hatása következtében — elhagyta a kupoladobot és helyette Kiszomborban bordás boltozattal fedte le a hatfülkés körtemplomot, megépítette ennek a típusnak változatát Kisbényben tizenkét fülkével a 12 apostol tiszteletére. Az építőanyag azonban továbbra is tégla maradt. Nem állítjuk, de feltételezzük, hogy ennek a műhelynek alkotásaként, vagy hatására épült a hazánkban egyedi alaprajzú süvétei és ugyancsak egyedülálló ablakbélletű szalonnai körtemplom. Mindkét templom védőszentje Antióchiai Szent Margit volt. A szalonnai körtemplom a hazánkban is általánosnak tekinthető alaprajzi formát követi. E templommal kapcsolatban még az is figyelmet érdemel, hogy a nemzetségek „önálló" életet vivő családokra osztódásának folyamata éppen a vizsgált időszakban indult meg erőteljesen. A társadalmi fejlődés folyamába tehát jobban illik — a már elmondottakkal is alátámasztva — az a kép, hogy az Örsur nemzetség szalonnai ága éppen akkor adta ennek a különállásnak látható jelét a család székhelyén végzett építkezésekkel (plébániatemplom, udvarház).

69 Az sem lehet véletlen, hogy a honfoglaló nemzetségfők tekintélyére visszautaló, a X—

XI. században még hatalmi jelképként alkalmazott körtemplomformát választották plébániatemplomuk építésekor. Ezt a törekvést látjuk még később is körtemplomaink építésénél (kallósdi csoport stb.). (Valószínűleg más a helyzet a Letenye-Szentkeresztdombon feltárt körtemplom esetében. A felépítményében feltehetően ugyancsak téglából épült templom nem a XI— XII. század fordulója táján, hanem az 1217-es keresztes hadjárat körüli évtizedekben épülhetett a templomosok, vagy a johanniták birtokán.)

70 67 Dávid K., i. m. (Budapest, 1974) 56—57. és térképmelléklet.; Győrffy Gy., i. m. 861.; Gervers—Molnár V., i. m. 36. és 75. (A XIII. század els3 felében épült—téglából—félköríves szentélyű körtemplomok közé sorolja a Maros mellett, Algyógyon (Geoagiul de Jos) állót, amelyet Entz G. is említ idézett munkájában (38. (Abb. 42. ), 49., 157. (Abb. 18.)). Építési idejét és az építőanyagot (tégla) tekintve ez a körtemplom is jól illeszkedik az általunk most tárgyalt körbe.) 68 Balanyi Gy., A szerzetesség története (Budapest, 1923) 187—204; Müller—Wiener W., Kersting A. F., Castles of the Crusaders (London, München Berlin 1966) 42—43. (Tripoliban a Mons Pelerinuson álló várban a francia keresztesek építettek egy nyolcszögletű, félköríves szentélyű kápolnát.) 69 Dénes Gy., i. m. ; Kozák K., i. m. (Győr, 1963) 185—188. (Már ekkor felfigyeltünk a nemzetségek családokra való tagozódásával kapcsolatos templomépítkezésekre, a azoknak a halotti kultusszal való kapcsolatára. Nem ismertük azonban akkor még fel ezeknek az építkezéseknek a keresztes háborúval (1217) és a lovagrendek építkezéseivel („emléktemplomok") való kapcsolatát. 70 Parádi N., A Létenye-Szentkeresztdombi kerek templom feltárása. Nagykanizsai Thury György Múzeum Jubileumi Emlékkönyve (Nagykanizsa, 1972) 239—264.) Az ásató korhatározását 83