A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976—77

1

1 TÉGLÁBÓL ÉPÍTETT KÖRTEMPLOMAINK ÉS CENTRÁLIS KÁPOLNÁINK A XII—XIII. SZÁZADBAN KOZÁK KÁROLY (Budapest, Országos Műemléki Felügyelőség) Karcsi fiam emlékének (1956—1976y Románkori körtemplomainkkal az utóbbi két évtizedben többen is foglalkoztak. E munkák fontos megfigyeléseket közöltek, de egyes emlékek, csoportok építési ideje, közös csoportba való sorolása azóta is vitatott, nem egyértelmű.

1 Legkorábbi, XI. században épült körtemplomaink építési idejét, körülményeit, rendeltetését sikerült általánosságban megnyugtató módon tisztázni, s az európai építészet fejlődésébe beágyazni. A korai, általában kerek hajójú és félköríves szentélyű templomok fejedelmi, királyi, püspöki és valamivel később nemzetségfői székhelyeken épültek (Esztergom, Gyulafehérvár [Alba Júlia], Veszprém, esetleg Öskü, Sály, Sárospatak és Trencsén [Trencin]). Ezek a körtemplomok — korábbi európai előképeik mintájára — egyházi rendeltetésük mellett, építtetoik hatalmának jól látható jelképei, szimbólumai voltak. Eddigi ismereteink szerint ezek a korai körtemplomok mind kőből épültek. Az azokkal azonos korúnak tartott, téglából épített, hasonló alaprajzú (Szalonna), vagy eltérő alaprajzú (Gerény [Goriany], Karcsa, Kiszombor és Kisbény [Bina]) körtemplomokkal kapcsolatos feltételezések, vagy megállapítások bizonytalanok, sőt egyes esetekben ma már tarthatatlanok.

2 Ugyanis a legkorábbi csoportba sorolható templomok alaprajzi elrendezése később, még a XIII. században is ismert megoldás volt (Kallósd, Nagytótlak [Selo], Vitenyédszentpál), amely a körtemplomok jelentéstartalmában bekövetkezett módosulással hozható kapcsolatba (1. kép). A XII—

XIII. század fordulója táján fellazult a nemzetségi tagozódás, s megnőtt azon belül a családok szerepe. Ebben az időben már a nagyobb nemzetségekhez tartozó, jelentős hivatalokat betöltő és nagy birtokkal rendelkező családfők is építettek templomokat — köztük régebben, hatalmi jelképként alkalmazott körtemplomot —, sőt monostorokat is. Az elmúlt évtizedben végzett kutatások, leletmentések újabb adatokkal bővítették körtemplomainkra vonatkozó ismereteinket és lehetővé, sőt szükségessé tették e kérdés további vizsgálatát. (2. kép). 1 E dolgozat a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1977. június 2—3-án Szegeden megtartott Vándorgyűlésének egyik előadása nyomán készült. — Csemegi József, Közép-Európa románkori centrális templomainak építészettörténeti kérdései. (Ép. és Közit. Közi. IV/3 (I960).) — Gervers—Molnár V., A középkori Magyarország rotundái. Művészettörténeti Füzetek 4. 1972. 51. („.. .A templomot a XII. század második felétől aj ohanniták birtokolták... hátha Karcsa rotundája is az ő alkotásuk... a kiszombori rotunda —• 1020—1050 között épülhetett, míg Karcsa és Gerény templomai már a század második felének lehettek az alkotásai.") 2 Az kétségtelen, hogy a Kiszombor-Karcsa-Gerény csoport formailag zárt egység. Ennek dacára, kimutathatók bizonyos különbségek is a templomok között. Részben a szerkezeti (alapozás, boltozás, építőanyag stb.), másrészről a formai hasonlóságok alapján vonunk be a most végzett vizsgálatba más hazai körtemplomokat. A fentieken túl történeti, építészettörténeti szempontokat is figyelembe vettünk a vizsgálat tárgyává tett anyag összeállításánál. 4 A Móra F. Múzeum Évk. I. 49