A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

igényére mutat. A változat szubacidofil, mérsékelten nitrogéntűrő és toxitolerans. Középhegységeinkben és homoki erdőségeinkben lombos fák törzsének középső szintjében jelenik meg, (A, K). A) parmelietosum sulcatae (Ochsn. 1928) Duvign. 1942 Differenciális fajok: Parmelia sulcata (D:l—5, К IV—

V), Parmelia saxatilis(D:l—4, Kill—IV). Nyílt helyzetben álló idősebb lombos fák törzsén az egész ország területén előfordul (M). 45. Parmelia caperata synusium Jellemző fajkombináció D К Parmelia caperata 1-5 IV Parmelia dubia + -1 IV Parmelia tiliacea + -3 IV Physcia ascendens + -1 IV Parmelia acetabulum + -1 l Physconia pulverulenta + -1 1 Anaptychia ciliaris + -1 I Xanthoria parietina + -1 1 Ramalina pollinaria + -1 I Candelaria concolor + -1 I Ramalina pollinaria + -1 I Evernia prunastri + -2 III Pertusaria amara + -2 11 Lecidea parasema + -1 II Parmelia exasperatula + -1 I Phlyctis argena + -1 т Parmelia sulcata + -4 V Hypogymnia physodes + -2 IV 17 (9) Homogenitás: 1,8 Genuszmutató : 58% Biológiai spektrum : Pa 53, Sk 17, An 12, Ra 12, Ex 6 %. Mérsékelten árnyékkedvelő, neutro-mezofil, mérsékelten acidofil, illetve neutro fii társulás, amely az ország északibb és nyugati fekvésű területeinek csapadékmennyi ségéhez alkalmazodott. Idősebb lombos fák, elsősorban tölgyfák kérgén, de fenyőfák törzsének alsó, talajközelben fekvő szintjén is előfordul (ÉA, DK, Dt, ÉK, K, Ny Dt). Lecanora fajokból álló pionir bevonat után fejlődik ki, később a Parmelietum furfuraceae társulás gallytelepű fajai váltják fel. Minthogy a társulás erdei fák törzsén jelenik meg s az erdő pusztulásával együtt eltűnik, tehát az erdő függvénye, nem tekinthető önálló asszociációnak. Sorozat. Parmelietalia physodo-tubulosae Barkm. Csoport. Parmelion saxatilis Barkm. Alcsoport. Parmelion saxatilis Barkm. 487