A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Jakab Béla: Fosszilis avar- és középkori tojáshéjleletek összehasonlító vizsgálata

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976—77/7 FOSSZILIS AVAR- ÉS KÖZÉPKORI TOJÁSHÉJLELETEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA JAKAB BÉLA (Szeged, Somogyi-könyvtár) Az összehasonlításunkban szereplő tojáshéj-leletanyag egyik részének, a Szeged környékén feltárt avarkori sírokból előkerült és a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében őrzött tojáshéjdaraboknak vizsgálati eredményeit közültük már az előző kötetben (Jakab, 1974—75). Az összehasonlítás tárgyát képező másik leletanyag a Békés megyei Vésztő község területéhez tartozó középkori kolostor feltárása alkalmával, Juhász Irén muzeológus vezette ásatások folyamán került napvilágra, éspedig egy tömegben, az egyik falrészben levő ajtónyílás küszöbe alól. Mindkét leletanyag vizsgálatának elsődleges célja az volt, hogy megállapítást nyerjen a tojáshéjdarabok faji hovatartozása. Az ilyen vizsgálat elsősorban a héj fizikai tulajdonságai alapján történhet: szín, különböző méretek, héjgörbület, a héj makroés mikrostrukturális szerkezete, stb. alapján. A héj mikrostrukturális vizsgálata az oológiában újkeletű. A kutatók csak 20— 25 éve foglalkoznak vele intenzívebben (lásd bővebben : Jakab, 1974—75). De ezeknek az újkeletű kutatásoknak köszönhető, hogy a héjleletek vizsgálatánál a faji hovatartozáson túl, a régészet és a néprajzkutatás számára valami egészen új megállapításra is juthattunk. Előző tanulmányunk (Jakab, 1974—75) az avarkori leletek részletes mikrostrukturális vizsgálatának eredményeként tudományos bizonyossággal állapítja meg, hogy e héjleletek mint kiköltött tojások darabjai kerültek lelőhelyeikre, a sírokba. Ugyanerre a meglepő eredményre jutottunk a vésztői héjleletek mikrostrukturális vizsgálatánál is. Ezeket is, mint kiköltött tojások héjait helyezték el a kolostor ajtónyílásának küszöbe alá. A HÉJLELETEK FAJI MEGHATÁROZÁSA Feladatunk célja szerint a leletanyag faji megoszlása mellett egyúttal vizsgáltuk a fajok vad és házasított voltuk szerinti megoszlását is. Az avarkori sírok leletanyagában lúd- és tyúktojások héjait találtuk. A lúdtojás leletdarabjai, főleg a héjvastagság alapján (0,60—0,70 mm) eldöntve, nyári lúd tojásaiból (Anser anser L.) valók. A tyúktojás héjdarabjai minden szempontból egyértelműen házi tyúké (Gallus bankivá f. domesticus L.). A vésztői kolostor leletanyagában mennyiségileg dominál a libatojás, de mellette kacsa-, tyúk- és szárcsatojás héjdarabjai is találhatók. A lúdtojást a héj vékonyabb volta (0,55 mm alatti vastagságok) miatt házi lúdénak (Anser anser f. domesticus L.) kell tulajdonítanunk. A kacsatojás darabjai szintén házi kacsáé (Anas plathyryncha f. domestica L.). Struktúrájuk hasonló a tőkés réce tojásaihoz, de különbözik a héj fehér színében. A tőkés réce tojása sohasem fehér. A tyúktojások egyértelműen házityúk tojásai. A szárcsatojás-leletdarabok minden szempontból a ma élő szárcsa (Fulica atra L.) tojásainak felelnek meg. 41