A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

3. Bokros zuzmóknál Ce = Cetraria alakúak. Lazán az aljzatra fekvő, sima vagy ráncos felületű bokros zuzmók, pl. Cetraria, Cornicularia. Cl = Cladonia alakúak. Ágas vagy tölcséralakú podéciumokat képező zuzmók, rendesen talajlakó xerofitonok, pl. Cladonia, Stereocaulon. Ra — Ramalina alakúak. Keskeny- vagy széleslevelű, lecsüngő telepű zuzmók, pl. Ramalina, Evernia, Pseudevernia. Us = Usnea alakúak. Fonálalakú, lecsüngő, sokszor elágazó telepű epifitonok, pl. Usnea, Alectoria. A SZUKCESSZIÓK A növénytársulások egymásutánja, egymásra következése a pionír társulások között s így a zuzmótársulások viszonylatában is felismerhető. Lényege az, hogy az egyes társulások életműködései az életfeltételeket önmaguk számára mindig kedvezőtlenebbekké, más társulások számára viszont mindinkább kedvezőbbekké teszik, s ezeknek végül át kell engedni a helyüket. A többi társulásokhoz hasonlóan a zuzmóasszociációk sem állandóak. Változásuk a termőhelyi viszonyok változásával párhuzamosan halad és különböző gyorsasággal játszódik le. A hegyvidékek csupasz szikláin, ahol a zuzmóvegetáció úgyszólván az élet egyedüli képviselője, a szukcessziómenet jól követhető és értékelhető. A zuzmótársulások szukcessziója viszonylag szorosan függ az aljzattól. Az aljzat megváltozása magával hozza az egymást követő társulások kialakulását (ökogenetikus szukcesszió.) Megfigyelték, hogy a nedves mikroklíma társulásai rövid életűek, mert ezeket gyorsan felváltják a nagyobb vízigényű moha — társulások, a szárazságtűrő cönózisok viszont állandóbbak, mert létüket rövid idő alatt nem fenyegetik más asszociációk. Minden asszociáción belül megkülönböztethetők a következő fázisok : a) Kezdeti (iniciális) fázis, b) Optimális fázis, c) Befejező (terminális) fázis. Az iniciális fázis mind kőzet-, mind kéregfelületeken kéregtelepű zuzmókban gazdag s a lassú növekedés jellemzi. Az optimális fázisban az asszociáció kifejlődik s a benne előforduló egyedek erőteljesek, dinamikusak. A befejező fázisban több egyeden már a degeneráció jelei mutatkoznak s ez az állapot lassan az asszociáció felbomlásához vezet. A száras növények társulásaiban a kezdeti és az átmeneti állapotok után a zárótársulás (klimax) következik. A talajlakó zuzmó társulások közül csak kevés magashegyi vagy havasi társulás értékelhető klimaxként, mert ezek után más íitocönózis már nem következik. Szilikátos kőzeteken a szukcesszió-ciklust Lecidea és Rhizocarpon fajok vezetik be, mésztartalmú kőzeteken a Verrucaria típusú fajok a pionírok. A sima kérgű fákon elsőnek a hipofloedikus Arthonia fajok vagy a Graphis-félék telepednek meg. A talajlakó társulások iniciális fázisában a gyorsnövekedésű Biatora fajok a pionírok. Tovább haladva a sziklákon és a fák kérgén a Placodium-típusú, a talajon a Cladonia fajok elsődleges telepei jelzik a szukcesszió menetet. A kőzeteken és a fakérgen kialakuló befejező fázisban a Parmelia- és Umbilicaria-típusú fajok, a talajon a Cladonia-formájúak játsszák a legfontosabb szerepet. Már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az aljzat felületének fizikai állapota kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja a zuzmóvegetáció és a szukcessziók kialakulását. Sima felületű, csiszolt műköveken, függőleges helyzetű aljzatokon a meg434