A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Hegyi András: Világválság után, világháború előtt

saját földbirtoka, 64 082 hold. A város e földterület legnagyobb részét bérbeadta és bérleti díjat szedett érte a parasztoktól. A bérlőparasztok nagy része kis földterületen gazdálkodott, alacsony termelési, technikai színvonalon művelte földjét és nehéz közülmények között élt. A város erőteljesen kizsákmányolta a bérlőit. Ugyanakkor főként politikai megfontolásból reálisan felmérve a parasztság kizsákmányolhatóságának határait, bizonyos engedményeket is tett. Ezek a könnyítések a szegedi agrárnépességet viszonylagosan kedvezőbb helyzetbe helyzetbe juttatták, mint amilyenekben pl. a magánföldesurak birtokain ^ltek. Másfelől ez a rendszer a parasztság egy részét elég szilárd földhasználathoz iuttatta. Szeged mezőgazdaságának jellemzői közé tartozott az alacsony technikai színvonal is. A modern technika legújabb-, vagy már nem is legújabb vívmányait jelentő motoros erőgépek aránya elenyésző volt a hagyományos emberi és állati erővel működtetett mezőgazdasági eszközökhöz képest. A termelés fő szerszámai a gazdaságok zömében továbbra is az eke, borona, kapa maradtak, de még ezek mindegyikét sem tudta mindenki beszerezni. A fő mezőgazdasági termények a búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya, cukorrépa, takarmányrépa, lóhere és a lucerna voltak. A terméshozamok, bár a legtöbb termény vonatkozásában az országos átlagnál valamivel magasabb szintet értek el, közepesnek mondhatók. A gyümölcstermesztés éppen ez idő tájt kezdett fontos gazdasági ággá nőni. A város gazdaságában különleges jelentőséget vívott ki magának a paprikatermesztés. A tárgyalt periódusban a paprikatermés általában átlagon felüli volt, azonban súlyos értékesítési gondokkal kellett megküzdeni. A kormány ezen a helyzeten monopólium, alakításával próbált segíteni, de a terv megbukott a termelők, kikészítők elemi erejű tiltakozásán. Az értékesítési feltételek 1936-ban javultak meg, ugyanis a spanyol polgárháború miatt a magyar paprika versenytárs nélküli ura lett az Egyesült Államok piacának, de betört Latin-Amerika piacaira is. A kedvezőbb helyzetet kihasználva a kormány ekkor önkényesen bevezette a monopóliumot, amely természetesen nem a termelők javára működött. A növénytermesztés túlsúlya mellett a mezőgazdaságnak nem lebecsülhető ága volt Szegeden az állattenyésztés. A szarvasmarha, ló, sertés- és juhtenyésztés mellett főként a baromfitenyésztést űzték a szegedi gazdák. Nagy várakozás előzte meg 1933-ban a Gömbös által megígért gazdavédelmi rendeletet, amely egyrészt csökkentette az eladósodott birtokosok kamatteiheií, másrészt folyó kötelezettségeinek feltételezése mellett haladékot adott régebbi közés magántartozásaik rendezésére. A moratórium azonban Szegeden csupán 1250 — többségükben 10 holdasnál nagyobb — gazdára vonatkozott, tehát csak szűk paraszti réteg számára biztosított menedéket a hitelezők elől. A mezőgazdasági termelés áttekintése mutatja, hogy az alacsony agrotechnikai színvonalon álló törpe- és kisgazdaságokat a gazdasági válság katasztrofális helyzetbe juttatta. A válságból való kilábalás igen lassan ment végbe és teljesen nem is sikerült, bár az értékesítési feltételek javulása a harmincas évek közepéig némileg kedvezőbb helyzetet teremtett. Nem. lebecsülhető tényező, hogy az eléggé elmaradott mezőgazdasági termelés nagyon ki volt szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Szeged jelentékeny mezőgazdasága és ipara révén fontos kereskedelmi központ volt az ellenforradalmi korszakban is. Legjelentősebbnek a terménykereskedelem bizonyult, különösen élénk volt a gabona-, paprika-, gyümölcs-, élőállat-, állati termék-, baromfi és lisztkereskedelem.. A kereskedelem agrárszínezete abból következett, hogy a város gazdaságában a mezőgazdaság dominált. A szegedi kereskedelmi háló420