A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Balázs György: Földmunkások, kubikusok helyzete és mozgalmai Csongrádban (1925–1929)

„cáfolta" annak megállapításait. — A helyreigazítás után ugyancsak a Világ című lap április 18-i számában „Vass József, a mesemondó" címmel újabb írás jelent meg, amely kétségbevonta a helyreigazító miniszter állításait. Erre a minisztérium Szentes város polgármesteréhez fordult és kérte, hogy az ügyben sürgősen nyilatkozzék. Dr. Négyesi Imre polgármester április 30-án kelt feliratában tájékoztatta a népjóléti minisztert, hogy Szentesen különösen a téli időben az időszaki mezőgazdasági munkások és a kubikosok nem igen tudnak dolgozni a foglalkozás természeténél fogva, mert télen sem a mezőgazdasági munka, sem pedig a kubik munka nem igen folytatható. Ezek a munkások télen 2—3 hónapon át nem dolgoznak, az év többi időszakában igyekeznek megkeresni a télire valót is. — A város polgármestere tényként állapította meg, hogy az ország megcsonkítása folytán a munkások, de főleg a kubikmunkások nem tudnak olyan könnyen elhelyezkedni, mint azelőtt, mert a vasútépítések, gátépítések és egyéb kubikmunkálatok kisebb mértékben fordulnak elő, mint az első világháború előtt. ,,A szentesi munkások jelentékeny része a múltban sem Szentesen kereste meg a kenyerét, hanem az ország különböző részeiben, sőt külföldön is. Ausztriában, Galíciában, Morvaországban és esetleg máshol is. Mai nehéz helyzetünkben pedig ezen helyekre dolgozni menni vagy egyáltalán lehetetlen, vagy nagyon nehézkes. Ez idő szerint még mindig megfelelő számmal vannak munkanélküliek,... "

8 — állapította meg a felirat. A földmunkások nemcsak kubikmunkára nem tudtak elhelyezkedni, de még a gazdák sem foglalkoztatták őket a mezőgazdaságban, ott is telítődöttség mutatkozott. A nyári aratásra Szentesen a tárgyalt időben csak 40—50 munkás szerződött le, és hogy a helyi hatóságokon kívül szerződött-e, nem lehetett megállapítani, mivel a városban a régi szokás dívott: a gazdák és a munkások nem a hatóságok előtt kötötték meg az aratási szerződést, mivel az a gazdákra nézve előnyösebb volt, mert a vidéki arató munkásokat olcsóbban tudták szerződtetni, mint a szentesieket. A munkanélküliség így 1925 nyarára sem csökkent, ezt igazolja dr. Csergő Károly Csongrád megye alispánjának június 25-én a belügyminiszterhez intézett felirata is, amely szerint folyó hó 24-én Szentesen 300—400 főből álló munkáscsoport lepte el a városháza folyósóit, és a munkások 6—7 tagú küldöttsége megjelent az alispánnál és a polgármester előtt, akik bejelentették, hogy nem tudnak elhelyezkedni aratni. A küldöttség tagjai megfelelő munkaalkalmak biztosítását kérték.

9 A jelentés hitelesen igazolja, hogy a munkanélküli földmunkások szokatlan nagy létszáma Szentesen két okra vezethető vissza. Egyrészt a különféle földmunkák, ahol a kubikosok dolgoztak ezekban az években csak szórványosan fordultak elő. A másik ok, hogy a a szentesi földmunkások által követelt munkabérek magasabbak voltak, mint a környéken élő munkásoké, viszont a szentesiek ebből nem voltak hajlandóak engedni. Ennek az lett a következménye, hogy több környékbeli uradalom és gazdaság idegen helyről szerződtetett olcsóbb bérért dolgozó munkásokat, a helyiek ajánlatát pedig mellőzte. Ezért a megye alispánja arra kérte a belügyminisztert, hogy bizonyos közmunkák végzését tűzesse sürgősen napirendre, mert a munkanélküliekerői és családtagjaikról mégis csak szükséges gondoskodni.

10 Az ínség enyhítésére a megye alispánja 1925 nyarán tehát a kormánytól közmunkák megindítását és az azokhoz szükséges pénzbeni támogatást kért. Kérelmét azzal indokolta, hogy a megye földmunkásainak egy része aratási munkát nem. talált 8 Uo. 9 Uo. 10 Uo. 390