A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Szenti Tibor: Kerekólak Csongrád megyében és a Vásárhelyi pusztán

Igaz, hogy a nád- és favázas kunyhóépítést a déli, délkeleti népek is ismerték : ... „nemcsak a letelepedett, földművelő európai lakosság négyszögletes alapú házai közelében voltak kiegészítő épületként megtalálhatók a kúpos kunyhók, de többfelé a sátorozó nagyállattartó eurázsiai török és mongol népeknél is használatosak voltak, a jurta mellett vagy helyett, tehát állandó vagy időszaki lakóépületként — mint szegény emberek lakása, más esetben utazó sátor vagy nyári legeltetés, ill. lakodalmi ünnepség alkalmi épülete." — írja K. Csilléry Klára idézett dolgozatában, de ezek feltehetően nem északkeletről terjedtek el, hanem más eredetűek, helyileg alakultak ki a török és mongol népeknél. K. Csilléry Klára idézett dolgozatának 35 oldalán így ír: ... „joggal mondható, hogy a magyar kúpos kunyhó szervesen beletartozik az Eurázsia északi és középső sávjában megőrződött kúpos sátrak és kunyhók családjába. Igazat kell tehát adni Herman Ottó korai felismerésének, azzal a kiegészítéssel, hogy a magyar kúpos kunyhóknak nemcsak a külső megjelenése, de belső rendje is az észak-eurázsiai kónikus sátrakénak megfelelő." A dolgozat (40. o.) egyértelműen kimondja : „A megfelelések alapján fel kell tenni, hogy a kúpos kunyhó és a hozzátartozó lakásrend a magyarságnak finnugor kori öröksége." Az ember szolgálatában A búboskemencék, szélmalmok, húsfüstölők, a kúpos kunyhók az emberi környezethez, a tájhoz jól alkalmazkodtak és a hagyományos paraszti életmód elmúlt évszázadai során a nép szolgálatában fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be. Az állatok szálláshelye Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a kerek alaprajzú építményeket az állatok számára épp olyan régóta használnák, mint, amióta azok emberi szálláshelyként megjelentek és elterjedtek. A magyar nép használatában, bizonyított adataink csak az utóbbi száz évre vezetnek vissza.

24 Felvetődik a kérdés, hogy ezen aránylag rövid, egy évszázadot kitevő időszakot megelőzően a kerek alaprajzú építményeket a magyar parasztember az állatnevelés szolgálatába állította-e? Minden bizonnyal. Erre utalnak a vásárhelyi Pusztán talált legkezdetlegesebb kerekólak, amelyek nem maradandó technikával és anyagokból, rövid időtartamra készültek, ezért, szinte nyom nélkül eltűntek. Arra nézve, hogy már a korai időkben a kerek alaprajzú építmények közül a kerekól egyik elődjét, a földalatti gabonást is felhasználhatták állattartás céljaira, Ikvai Nándor

25 elgondolkoztató föltételezést közöl : „A késő középkori, jelenleg rendelkezésünkre álló adatanyag alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a házon belül levő vermeket használhatták ugyan terménytárolásra, de méretüknél és elhelyezésüknél fogva ezek a mélyedések inkább a különféle tároló edényeket helyettesíthették. A házon kívül eső (csoportos és egyedi), rendszerint mélyebb vermeket már inkább tarthatjuk gabonásvermeknek, bár a jelenlegi példák alapján szemlélve, ezeket is használhatták egyéb célra (élelmiszertárolás, baromitól, sertésól, füstölő) is." 24 Vargha L., (1940) 356. old. 25 Ikvai N.. (1966) 346 old. 311