A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)
Szenti Tibor: Kerekólak Csongrád megyében és a Vásárhelyi pusztán
2. Farkas István 1974-ben „csinált" kerekólainak hátulsó, északkeleti homlokzata a szellőző nyilasokkal Az már nem deríthető ki, hogy az előző két tanyagazda idejében csináltak-e az udvarban hasonló kerekólakat. Farkas Istvánné a Pusztán más tanyákban gyakran látott példák nyomán a tanyavétel óta rendszeresen csinált kerekólakat. Erre mindig kora tavasszal kerül sor, amikor a kotlókat ülteti. Mire a csirkék kikelnek, az ólak kiszáradnak és várják lakóikat. Farkasné a kerekólakat általában párosával csinálja, de néha hármat is készít egymás közvetlen szomszédságában. Minden kotlóaljnak külön ólat csinál! Leggyakrabban kukorica-, napraforgó- és cirokszárból csinálja az ólak kúp alakú vázát, amit font madzaggal összeköt, majd a tanya mellett húzódó tóból szikes iszapot vesz, polyva val keveri és vastagon az ólvázra tapasztja. A vásárhelyi Pusztán a csinált kerekólaknál a tapasztás elmaradhatatlan. Száradás után a tapasz kifehéredett és messziről úgy világított, mintha fehérre meszelték volna. Építési módja a sövény falú kerekólakéhoz hasonló, de azoktól is, a vályogból rakott sárépítményektől is különbözik; sajátságos építésmód! Dám László 6 a pásztorok által készített és használt, ún. „kúpos kunyhók" építésmódját ismerte föl bennük. A Hortobágy környéki és sárréti rokonaikat, a nádból készült, tapasztott, vagy tapasztatlan ,,kontyoskunyhókat" a pásztorok a baromfiak számára egész napos, míg a falvakban, városokban elterjedt kontyoskunyhókat a falu-, városszéli lakosok, a települést övező mezőre napközben kicsapott baromfiak részére készítik, hogy azok a hirtelen támadt vihar, zivatar, erős napfény ellen ideiglenes enyhelyet találjanak. (A Sárrét vidékén még a gabonásvermek szája fölé is építenek ilyen kúpos védőkunyhót.) Dám László mindezt így foglalja össze „A hajdúszoboszlói belső legelő pásztorépítményei" с tanulmányában: „A város legszélső telkei és a kubikgödrök közötti 6 Dám L., (1972—74) 109—137. 285