A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Ifj. Lele József: A Tápairét tanyái

is eredeti állapotában van. A bérlet legmagasabb részére, a Bogdányér közelébe építettek észak-dél irányban. „Mivel a lakóház északnak néz, apám bedeszkázta a házelejét, hogy ne verje az eső. A tanya 1925-ig egymagába állt itt, de az ér túloldalán is volt egy épület, egy istálló, ami idetartozott. '"Akkor nősült Battancs József és ettől kezdve lakja ő a tanyát családjával. A következő évben egy telekre került az istálló a lakóépülettel. Ugyanakkor épült a góré, alá meg az ólak. A tanya 1935-ig egysoros voltNyári vályogkemence az ásott kúttal a melléképület végében Ekkor építették hozzá a gangot, aminek a színalja nevét is használja. A házat vályogból építették, amit a tanya közelében vertek. Battancsék főleg kacsatartásra rendezkedtek be. Amíg a gazda a földben dolgozott, addig a gazdaasszony a jószágok körüli elvégezködés mellett kacsákat őrizett, tojásaikat gyűjtötte és költetett. Nagy hasznot hozott a hízott kacsa, és a tolla is. Ma az egykori kacsafarmból közel 50 db maradt, a közeli érben és az azt övező zöld pázsiton élhet kedvére. A termelőszövetkezet szervezéséig a gazda és a család művelte a földet. Ehhez tartozott 4 ló és évente 2—3 csikó. Battancs igábatöréssel is foglalkozott, amivel szintén hasznot hozott a házhoz. A lovak nyáron a nyári jászolnál lombos fa alatt ettek, télen meg egy 8 férőhelyes istállóban. Az istálló padlásán több száz galamb fészkelt. A gazda a Tápairét legnagyobb galambásza volt, ma is sok galambot tart. A sok csirkegalamb, paraszt és a purszli mellett vadócot és postagalambot tartott. A tanya melletti ér partján legel ma is három tehén. Tehénből sosem volt több. Bikát, ha tenyésztésre alkalmas volt, szívesen nevelték évente egy darabot. A tanyát itt sem kerítették. Az érhez vezető hajlat kiváló hely volt sertéstartásra. Volt esztendő, amikor egész csürhe» 271