A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Börcsök Vince: Adatok a szegediek borkereskedelméről és borfogyasztásáról

(Buckái) borok fogyasztásával. Alsóváros

37 kertjeinek jelentős részét beszőlőzték, így miként később a szálláshelyeken is, saját termésű borainak mértéktartó fogyasztói voltak. A teljesség kedvéért szólunk Újszegedről

38

, a legfiatalabb városrészről is. Híres kertészetének egyik ága a faiskola és gyümölcstermelés. Borszőlővel nem foglalkoztak. Lugasszőlővel is csak a századforduló után kísérleteztek. Elsősorban azért, hogy mögövő szőlővel ellássák a családot. A tanyai szállások kialakulásával megjelennek a csárdák is. A Szeged melletti Putri csárdáról tudjuk, hogy folyosójának kettős fala fegyverek elrejtésére szolgált. Gémeskútjának különböző állása jelzés volt a betyárok számára. A betyárokkal való cimborálás miatt az 1850-es évek elején Csongrád megyében kilenc csárda lerombolását rendelték el.

39 Komoly gondot okozott a borkereskedelemnek az egységes mértékrendszer hiánya. A Helytartó Tanács figyelmeztette a helyi hatóságokat, hogy az eltérő mértékek használata éppúgy megkárosítja a vevőt, mint az eladót. Csongrád megye panaszolta, hogy a szabadon mozgó török kereskedők török mértékkel mérnek, amit a rác határőrök is támogatnak.

40 A bor mértékegysége egészen a XIX. sz. végéig az akó, ill. annak váltása az icce volt. Ahány vidék, annyi változat. Sok vitára, visszaélésre adott alkalmat. Aki szedte a dézsmát, annak a nagyobb akó volt a kedvezőbb, akinek adni kellett, a kisebb mellett kardoskodott. Az átváltásnál ismét sok zavar adódott. Miután a szegedieknek Budán is volt borpincéjük, kézenfekvő volt a budai akó használata. Ez azonos volt a pozsonyi akó\a\. Ez utóbbi megegyezett a régi bécsi akóval. Nagysága valamivel 541 fölött volt. A budai boricce 0,841, és a pint két iccéből állt. Használták még a cseber (tina) mértékegységet is, amely 50 budai boriccéből állt.

41 Török mértékegység volt a kupa, ami 1,69 liternek felelt meg.

42 Tekintettel arra, hogy a szegedi borkereskedők útjaik alakalmával érintették a hegyaljai borvidéket, az itt kialakult bormértékek hatását figyelhetjük meg. Az 1807ben kiadott mértéktörvény megtűrte a hordónak mint mértékegységnek használatát. Azonban úgy rendelkezett, hogy a jövőben csak 2, 2/3 pozsonyi akó nagyságú hordót szabad készíteni. A pozsonyi akó 64 icce, ennek két és félszerese kb. 150 l-t tett ki.

43 Amíg a fában gazdag hegyaljai borral együtt adták a hordót is, addig az erdősítéssel bajlódó Szeged környékén ez a szokás nem vert gyökeret. A FILOXÉRAVESZEDELEMTŐL AZ I. VILÁGHÁBORÚIG Az 1880-as évek elején a filoxéra a hegyvidéki szőlőket majdnem teljesen letarolta. A homok ellenállt a pusztításnak. Ekkor kezdődött a homoki szőlő telepítésének második nagy hulláma, amelyről már szóltunk korábban megjelent dolgozatunkban.

44 Az új telepítésű szőlők három év alatt termőre fordultak és növekedett a fogyasztás, kiterebélyesedett a kereskedelem. A borértékesítés megkönnyítésére megalakult 37 Bálint S., (I960) 125. 38 Bálint S., (1969) 288. 39 Szabó R, (1964) 104. 40 N. Kiss /.,(1975) 275. 41 N.KissI., (1975) 281. 42 N. Kiss L, (1975) 276. 43 Mühl N.. (1964) 28. N. Kiss I., 1975. 274. 44 Bőr csök V., (1970) 101. 239"