A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Katona Imre: Felgyő kertészközség elpusztításának korabeli verses krónikája

Ebből a barokkos, teljes mértékben vallásos színezetű, inkább olvasásra, mint éneklésre szánt versezetből vajmi keveset tudunk meg a község pusztulásáról, ami pedig bennünket legjobban érdekelne. A ponyvanyomtatvány címében „százados fönállás" (így!) szerepel, a 14. versszakban viszont 160 évről van szó, ez utóbbi nyilván tévedés: a Csongrád megyei kertészközségek a 18. század közepétől alakultak és Felgyő az 1763—64-es összeírásban szerepel először, mindenesetre a legelső, tehát legrégibb kertészközségek közé tartozott.

9 Lakossága minden bizonnyal folyamatos volt; hosszabb lejáratú: 10—20—30 éves szerződést köthetett, így indokolt az ősökre való hivatkozás. Azt viszont nem tudjuk meg, mért, mikor és főként hogyan történt az elpusztítás, sem pedig azt, hova költözött a lakosság, mi lett a sorsuk? E tekintetben feltevésekre vagyunk utalva; a kérdés külön kutatás tárgya lesz. A versbe foglalt értesülések majdnem mind vallásos vonatkozásúak: így pl. megtudjuk, hogy a felgyőieknek harangos kápolnájuk volt, mely valószínűleg Szent István tiszteletére volt szentelve; a rózsafüzér-társulatnak pedig több helybeli tagja is lehetett, hogy róluk külön is megemlékezik a krónika. Valószínűleg hirtelen kellett költözniök és az általuk fogadott papot sem tudták már erről értesíteni, mert új lelkészüket a 18. versszak ismeretlennek mondja. Nem mond többet az előző szöveggel egyszerre kiadott ének sem, melynek dallama is meg van adva: — Eljött már órája búcsúzásomnak... 1. Bánkódva kezdem el búcsú versemet 5. Mert eljött ideje megválásunknak Siralommal hagyom el lakhelyemet Kedves lakhelyünkből indulásunknak Isten hozzád kis községem Szomorúan elbúcsúzunk Oh Istenem légy vezérem. Isten tudja hová jutunk 2. Születtem Felgyeőben vig örömökkel 6. Az urnák nevében már elköltözünk De már el kell mennem szomorú szívvel Keserű bánattal megtelik szivünk Isten hozzád kis községem Oh magyarok Pátrónája Oh Istenem légy vezérem. Segélj minket szűz Mária. 3. Elmémet búbánat homályosítja 7. Ald(!) meg édes atyánk mi útjainkat Keserűség nyelvem majd meg némítja Oltalmadba hagyjuk jó barátinkat Isten hozzád kis községem Ald(l) meg lelkipásztorunkat Oh Istenem légy vezérem. Vele együtt mindnyájunkat. 4. Itt hagyjuk emlékül bádjadt szivünket Nyolcszáz (!) hatvan hatban mi 8. Áldj meg azért kérünk, végy lakhelyünket kegyelmedbe Szomorúan elbúcsúzunk Vagy élünk, vagy halunk tarts meg Isten tudja hová jutunk. kedvedbe Oh Istenünk téged kérünk Útjainkban légy vezérünk. Amen.

10 E második ének valószínűleg csak a helykitöltés kedvéért íródott, mégpedig teljes egyidejűséggel, mert semmi újat nem mond. A nyolcadrét ponyvafüzet azonban még e két verssel sem telt meg, ezért beiktatták a korabeli közismert népdalt : a katona bú9 Takács i. m. 52. 10 Az 5. sz. jegyzetben id. mű 5—6. lapján, „Más" címszó alatt, az említett dallamjelzéssel, 8 számozott verszak. 166