A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)
Kőhegyi Mihály–Nagy Ádám: XVI. századi éremlelet Tápé-Malajdokról
Ugyanígy változtak az árak és bérek, ugyancsak területenként különböző mértékben. Hazai ár- és bértörténeti kutatásainkból eddig több részlettanulmány jelent meg, ezekből azonban egységes kép megrajzolása pillanatnyilag nem lehetséges. 22 Mégis megkíséreljük érzékeltetni — néhány kiragadott adat segítségével — a korabeli értékviszonyokat és ennek alapján leletünk hozzávetőleges értékét. A háborús időkben alapvető volt a végvárak fenntartása, a katonaság megszervezése, ellátása. 1549-ben egy könnyűlovas fizetése havonként 3 és fél forint, egy „vasas" lovasé 8 forint volt. 23 1596-ban a könnyűlovas hópénzemár 5 forintra emelkedett. 24 Ha leletünket a század 50-es éveinek árfolyamán és magyar dénárban számoljuk, akkor a század közepén mintegy 200, a század végén már csak 140 fős könnyűlovas csapat egy hónapi ellátására lett volna elég. 200 fő elég tekintélyes kis sereg. 1543-ban a kalocsai várat, amely a Duna—Tisza közén Szeged után a legjelentősebb erősség volt, 200 fős török őrség védte különböző fegyvernemekből összeállítva. 25 S ugyanakkor mennyire kis összeg ez, ha arra gondolunk, hogy évtizedeken keresztül ennek sokszorosát kellett, vagy kellett volna áldozni az ország védelmére. Közismert a végvári vitézek szegénysége s emiatti folytonos panaszkodásuk. A kiadások óriási mértékét mutatja egy kis részadat: az esztergomi érsekség Érsekújvár őrzésére 1589—91 között 88 639 forint 29 dénár készpénzt fordított. 26 Ez a tápéi leletnél közel 130-szor nagyobb összeg. A török hódoltság idején a nagykőrösi városi jegyzőkönyvek 90-100-féle adót említenek. 27 Az alapvető dzsizje-adó meghatározásánál figyelembe vették a helyi szokásokat. 28 50 akcsét kellett fizetni mindenkinek, akinek a vagyona elérte a 300 akcse értéket. Ez tulajdonképpen megegyezett a magyar országgyűlés által 1547-ben megszavazott telkenként szedendő rovásadó nagyságával, azaz a 6 forint adóval rendelkezők 1 forintnyi adójával. 29 A hódoltság első évtizedeiben 1 tallér 40-50 akcse volt. A század végére a 80 akcsét is meghaladta. 30 Az 1558. évi összeírás szerint Tápén 30 ház után adóztak. 31 Ez mindössze 1500 akcsét jelentett, amelyet leletünkből mintegy 20 évig lehetett volna fedezni, bár ez még csak egy adóféleség volt a sok közül. Tápé jövedelme az 1578. évi összeírás alapján 30 000 akcse volt. 32 Az előkerült lelet értéke valamivel több ennél az összegnél. 9 Az árak a század folyamán állandóan emelkedő tendenciát mutatnak. 33 Lőcsei levéltári adatok azt bizonyítják, hogy az árak alakulását — más tényezők mellett — a török háborúk erősen befolyásolták. 34 Összehasonlítva az 1592. és 1602. évi árakat 22 N. Kiss /., Az ár és bértörténet kérdése Magyarországon 1550—1650 között. Tört. Szle. 1963 145; Zimányi V. — Prickler H., Konjunktúra és depresszió a XVI— XVII. századi Magyarországon az ártörténet és a harmincadbevételek tanúságai alapján; kitekintés a XVIII. századra. Agrártört. Szle. 1974. 79—100. 23 Thallóczi L., A magyar hadiköltségek. Századok, 1877. 170. 24 Komáromi A., A mezőkeresztesi csata 1596-ban. Hadtörténeti Közlemények, 1892. 38. 25 Czimer K., A szegedi szandzsák. A Dugonics Társaság Évkönyve, 1893. Szeged, 1894. 56, 26 Acsády I., Az esztergomi érsekség jövedelmei 1581—84. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle; 1894. 35. 27 Thallóczy L., i. m. 171. 28 Hegyi K, Egy világbirodalom végvidékén. Bp. 1976. 212—234. 29 Káldy—Nagy Gy., Magyarországi török adóösszeírások. Budapest, 1970. 22. 30 Rádóczi Gy., A török pénz értékviszonyai a hódoltság alatt. Az Érem, 1968. 43—44. sz. 18. 31 Kristó Gy., A középkori Tápé. In: Tápé története és néprajza. (Szerk.: Juhász A.) Tápé, 1971. 51. 32 Káldy—Nagy Gy., Magyarországi... 24. 33 Kazimir Stefan, A XVI— XVIII. századi árviszonyok forrásanyaga és felhasználásuk az agrártörténeti kutatásban. Agrártört. Szle. 1971. 23. 34 Demkó K., Párhuzam két régi árszabályzat között. Századok, 1879. 44C—441. 160
