A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kőhegyi Mihály–Nagy Ádám: XVI. századi éremlelet Tápé-Malajdokról

átlagos évi 264 darabos mennyiség alatt (4. kép). Lengyel pénz nagyobb mennyiségben 1507 és 1511, valamint 1527 és 1535 között fordul elő, egészen kis mennyiségben 1577—1596-ig. A német pénzkibocsátók pénzei különböző mértékben 1531—1545 között tűnnek fel, a cseh pénzek pedig 1562-től igen kevés számban. A magyar pénz (a lengyel 1527—1534-ig tartó vezető szerepe után) 1535-től egyértelmű és meghatározó. Leletünk országonkénti darabszám megoszlásából jól láthatjuk, hogy igen kevés; a lengyel pénz.

11 Nagy része még a lengyel pénzek beáramlásának első korszakából. való (1526—1552) félgaras, amelyek a későbbi dömpinget vezették be. A többi idegen pénz előfordulása tulajdonképpen elhanyagolható lenne, ha a darabszámot tekintjük. Jellemző azonban, hogy a nagyobb értékű tallérok között jóval több az idegen : az osztrák és a különböző német veret. A jobb áttekinthetőség érdekében táblázatba foglaltuk a különböző értékű pénzek darabszámát országonként és évenként. (Táblázat) De nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket a grafikonok ábráiból.. Nemcsak azért, mert nem ábrázolható évenként a teljes lelet (6,6% a hamis, év nélküli és kopott veret), hanem azért is, mert egyforma súllyal szerepel rajta az obulus és a tallér. Valószínűleg még hamisabb képet kapnánk, ha a különböző pénzeket egységes értékre számolnánk át. Ennek ellenére a leletanyag évenkénti darabszámának ábrázolása is jól mutatja, hogy a tápéi éremanyag döntő többségében a hazai pénzforgalomból gyűlt össze. A lelet legnagyobb része (46,98%) az elrejtés előtti 25 évből (1572—1596) való, míg a fennmaradó 72 évre (1500—1571) mindössze 42,73% jut. 10,28%-ot tesz ki az évszám nélküli, meghatározhatatlanul töredékes és hamis éremanyag. Itt kell megjegyeznünk, hogy a tisztításkor a hamisítványok pusztultak el leginkább (mintegy 300-400 darab), mert anyaguk silányabb volt. (Az egyetlen 1624-es veretű pénz később keveredett a lelethez.) A vagyon zöme tehát a század második feléből való, amikor a drinápolyi béke — a 15 éves háború kezdetéig — a zűrzavaros; időkkel szemben viszonylag kedvező feltételeket teremtett a gazdálkodáshoz és kereskedéshez. Térképre vetítettük a leletben található véreteket kibocsátási helyük szerint (5. kép). Jól látható, hogy számos ország és város pénze forgott egy időben Szeged környékén. Ez a hódoltsági területen előkerülő leletek összetételének jellegzetes képét mutatja. Itt is utalnunk kell azonban arra, hogy némileg torzítja a képet a tallérok okozta nagy szóródás, amelyekből egy-egy helyről csak egy vagy két példány van. Nem látszik határozott útvonal, amely esetleg egy kereskedő működési területét rajzolná ki. Inkább száz év kereskedelmi kapcsolatainak összegeződését láthatjuk a Tápé-Malajdokhalmon előkerült leletben. Pénztörténeti szempontból is hosszú, jelentős korszakot ölel fel anyagunk. 1526a középkori és újkori pénzverés fordulópontja Magyarországon, amikor a régi és az új pénzrendszer különböző értékű pénzei egyidőben voltak forgalomban.

12 A lelet legkorábbi vereté I. Mátyás két denára, majd nagyobb számmal II. Lajosnak az 1521—26 közötti inflációs időszak alatt vert jó pénzei szerepelnek.

13 Az 1526 utáni kettős királyság idején I. Ferdinánd is és Szapolyai János is külön-külön gyakorolta a pénzverési jogát. Feltűnő, hogy Szapolyai veretei közül csak egyetlen nagyba11 Huszár L., A lengyel pénzek forgalma Magyarországon a XVI—

XVII. században. Num. Közi., 1969—70. 57—62. 12 A leletben mindkét korszak pénzei megtalálhatók s ennek megfelelően felmerülnek mindkét korszak pénztörténeti kérdései. Ezek irodalmának puszta felsorolása is igen terjedelmes lenne. Összefoglaló művek Acsády I., Magyarország pénzügyei. I. Ferdinánd uralkodása alatt. Bp., 1888. — Harkó Gy., A pénz története Magyarországon 1526—1608. Kolozsvár, 1912. — Huszár L., Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. Századok, 1972. 1171—-1177. 13 Jeszenszky G, II. Lajos denárai. Num. Közi. 1928—29. 127—143. 158