A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kőhegyi Mihály–Nagy Ádám: XVI. századi éremlelet Tápé-Malajdokról

kadt. A fővezér 60 ezer főnyi seregét Szegeden helyezte el téli szállásra. Ez a táborozás 1599 márciusáig tartott. ** Az éremkincs elrejtésének idejét tehát nagy valószínűséggel az 1596-os év második felére tehetjük, esetleg 1598 végére, vagy 1599 elejére. Ekkor ugyanis a jelentősebb hadiesemény nélkül eltelt 1597. év után ismét fellángolnak a küzdelmek. Az elrejtés körülményeit tekintve mindenképpen háborús okok közrejátszását feltételezhetjük. E nagy tömegű és nem lebecsülendő értékű vagyon keletkezéséről egyéb források híján többféle elképzelésünk lehet. Összegyűlhetett a pénz például egy kereskedő kezén is, hiszen a XVI. század második felében Európa-szerte fellendült a kereskedelmi tevékenység.

8 Az árforradalom, a kelet- és nyugat-európai munkamegosztás kialakulása minden ország gazdasági életében érezteti hatását. Ennek egyik tényezője Magyarország jelentős élelmiszer — főleg szarvasmarha —kivitele, amelyből az alföldi állattenyésztés révén a szegedi marhakereskedők nagymértékben kivették részüket.

9 Talán a környéken összegyűjtött adót ásták el félve a portyázó rablóktól. Lehet azonban az is, hogy a közeli tápai révnél lerótt átkelési díjak összegét, vagy éppen a rév bérbevételére szánt summát rejtette el tulajdonosa. Mindez természetesen bizonyíthatatlan, a valós okot talán sohasem fogjuk megtudni. A lelet részletes elemzése több hasznos adatot nyújt az ország pénzforgalmára vonatkozóan. Összetételét tekintve megegyezik a legtöbb XVI. századi lelettel. A benne előforduló külföldi veretek és különböző típusú pénzek aránya már inkább jellemzi az előkerülés helyét és magát az adott leletet is. Az előkerült 25 344 darab pénz közül 25 005 darab az aprópénz, 339 darab a tallér. Az utóbbiak képviselik a korabeli értékpénzeket, hiszen arany nem volt a leletben. Kevesebb számuk ellenére meghaladják a váltópénzek értékét. Az aprópénzek zöme magyar dénár. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a vagyon Magyarországon gyűlt össze, s egykori tulajdonosa a lehetőségek szerint váltotta át a sok aprópénzt nagyobb,, értékét jobban őrző tallérokra. A magyarok mellett a szokásostól eltérően kisebb arányban találunk a leletben külföldi váltópénzt. A pénzforgalom a három részre szakadt ország mindhárom részében más és más volt.

10 A nyugati részben zömmel az ausztriai, cseh és a dél-német tartományok pénzei forogtak; a királyi hatalom alatti felvidéken a lengyel pénzek túlsúlya figyelhető meg. A hódoltsági Magyarországon a különböző területek éremanyaga keveredik a Balkánról beszivárgó véretekkel, de az idegen pénzek a magyar mellett kisebb arányban fordultak elő. A tápéi lelet annyiban tér el az általánostól, hogy benne balkáni veretek nincsenek (2. kép). Érdekes képet mutat az évenkénti darabszámok grafikonon való ábrázolása (3. kép). Eszerint az éremanyag 1526-tól kezdve gyűlt össze szinte folyamatosan emelkedő tendenciával 1552-ig. A következő évi nagy visszaesés után 1573-ig stagnál, majd ettől kezdve 1594-ig három erőteljes visszaeséstől eltekintve (1582, 1588, 1592) mindig igen magas szinten mozog. A darabszámok országonkénti és évenkénti ábrázolása jól mutatja, hogy a külföldi pénzek 1545-ig játszottak nagyobb szerepet leletünkben, de akkor is mindig az 8 A korszak gazdaságtörténeti bemutatása meghaladja e cikk kereteit. Ezért csak megemlítünk: néhány újabb publikációt. Ember Gy., Magyarország XVI. századi külkereskedelmének történetéhez. Századok, 1961. 1—45. — Fügedi E., Magyarország külkereskedelme a XVI. század elején. Agrártört. Szle. 1969. 1—20. — Pach Zs. P., A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV—

XVI. századi áthelyeződésének kérdéséhez. Századok, 1968. 863—896. — Zimányi V., A magyarországi ármozgások helye az európai fejlődésben. Történelmi Szemle, 1972. 378—412. 9 Reizner J., i. m. III. 494—495. — Káldy—Nagy Gy., Magyarországi török adóösszeírások. Bp. 1970. 87—88. — Oltvai F., Szeged múltja írott emlékekben. Szeged, 1968. 46. — Takács S., Rajzok a török világból. 111. Bp. 1917. 1—20. 10 Huszár L., Habsburg-házi királyok pénzei 1526—1657. Bp. 1975. 40. 156