A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)
T. Knotik Márta: Streifenfragmente aus Csengele
A 33. sz. sírból felszínre került parányi textiltöredék az előzőhöz hasonlóan vászonkötésű (taftkötés) selyemszövet. Itt azonban a lánc- és vetüléksűrűség igen nagy különbsége — mely a lánc esetében 50, a vetülékében 10 darab centiméterenként 7 — ripszes hatást 8 kölcsönöz a szövet felületének (9. kép). Ugyanebben a sírban egy bőrből készült övet találtak, mely teljes egészében megmaradt a rávert fémveretekkel együtt. A fémveretek alatt a bőrön talált nagyon porlékony vászontöredékekből 9 arra következtethetünk, hogy a 2,5 cm széles övet először vászonnal borították, majd fémveretekkel díszítették. A vászon szövéséhez két Z sodratú lenfonalból készített S sodratú cérnát alkalmaztak. Az öv hosszában húzódó cérnák feltehetően láncok, melyeket kettesével vetettek fel, centiméterenként 24 darabot, vetülékből pedig 10-et. Az ebből szőtt lenvásznat csíkozással mintázták, így körülbelül 10 dupla lánc (20 db) után következő négy dupla lánc helyett négy fémfonal láncot vetettek fel (11—12. kép). A fémfonal magja két Z sodratú lenfonal S irányú összecérnázásával készült 10 , melyre valószínűleg S irányban sodorták fel az ezüst-csíkot, bár ez rossz állaga miatt nehezen kivehető. Lehetséges, hogy a vásznat, mint szalagot az öv szélességében szőtték, mert a szövetszélek tulajdonságainak megfelelően a szélső láncok sűrűbb elhelyezkedést mutatnak (10. kép). A Csengele-Bogárhát XIII— XV. századi sírjaiból előkerült selyemszövetek, pontosabban a táblácskás szövésű selyemszalag és az Ópusztaszer-Kápolnai erdőből ismert szalagok alapján korai lenne a technika esetleges dél-alföldi gyakoriságáról beszélni. A meglevő leletek alapján azonban joggal remélhetjük e területen a középkor még szebb, díszítettebb darabjainak felszínre jutását. STREIFENFRAGMENTE AUS CSENGELE ven Márta T. Knotik Die Verfasserin bespricht die Textilbruchstücke, die bei der Ausgrabung von Csengéié—Bogárhát aufgekommen sind. Alle Textilien — Faden, Leinen, Seiden — die in den Gräbern gefunden wurden, sind von Metallen aufbewahrt worden. Der Metallfaden wurde zum Verzieren von Jungfernkranz gebraucht, hinsichtlich seiner Struktur ist er ein zusammengesetzter Zwirn. Zweierlei Leinen haben sich erhalten: eine einfache und eine verzierte, durch Metallfaden gestreifte Variante. Die letzte wurde aus Leinenzwirn gewoben, wahrscheinlich in der Breite des Gürtels. Dreierlei Seidengewebe gibt es in den Funden: davon sind zwei Textilien leinwandbindig, und eine wurde durch die sog. Brettchenweberei verfertigt worden. Auf den letztgenannten Seidenstreifen gab es 2,5 cm große, schön geschnitzte Knochenschmucke. In dessen Breite ist wohl der Gürtelband gemacht worden, auf seiner Oberfläche wird das Rhombusnetz durch die ständige Wechselung zweier nebeneinander stehenden Kettenfäden dargestellt. Das Gürtelbandfragment von Brettchenweberei, das bei der Ausgrabung in Csengele gefunden wurde, gleicht den Gürtelfragmenten, die 1974 aus den Gräbern bei Ópusztaszer—Kápolna aufgekommen sind. Beide Fundorte stammen aus dem 13—15. Jahrhundert. 7 Amennyiben a nagyobb sűrűséget láncnak fogadjuk el. 8 Lásd az előző jegyzetben a kaszaperi töredéket. 9 A felvételeket Hernádi Oszkár készítette. A képek melletti szakasz 5 millimétert jelöl. 0 A vizsgált textíliák adatait a táblázat összegezi. 134
