A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)
T. Knotik Márta: Szalag-töredékek Csengeléről
A 2,5 cm-es, négyszögletes, szépen faragott csontdísz (23—25) hátoldalán, a négy sarokban levő szögecset az előbb leírt textiltöredékekkel egyezők vették körül. A csontról leemelve őket, színoldalukról is megvizsgáltuk. Itt könnyen megállapíthattuk, hogy a textília két oldala teljesen megegyezik. A vékony fonalrendszer mindkét oldalon álló rombuszhoz hasonló alakzatot képez (4—6. kép) a vetülékek felett. Ez a szövet láncrendszere, mely 52/cm sűrűségű, vastag vetülékrendszere pedig 18/cm. A csont-ruhagombok (26—28) közül ötnek a hátoldalán a fém fülcsonkot az előzőekben leírt felületű szövet fogta körül. Ebben az esetben meg lehetett állapítani, hogy az egyik vetülékként használt fonalköteget három fonal alkotja, mely fonalak egyenként is vastagabbak, mint a láncfonalak. A másik vetüléknek egy fonalat használtak. Egyes, szövettel körülfogott fülcsonkot vászon réteg takart, melyet a 11. sz. sír első leleteként ismertettünk. A következő négyszögletes csontdísz (29) körül is megtaláltuk a már leírt selyemszövetet és a szegecseket takaró vásznat. Ugyanezt a rétegeződést tapasztaltuk két másik csontdísz (32) vizsgálatánál. Ali. sz. sírban talált gombok női ruháról valók, a négyszögletes csontdíszek ugyanennek a ruhának övét díszítették. A gombokhoz és faragott díszekhez tapadt selyemszövet töredékekről megállapítottuk, hogy ún. táblácskás szövéssel készültek 4 . Ez a selyemszalag képezte a csontdíszek alatti övet, míg a gombok alatt feltehetően a ruhaszegélyt alkotta vagy díszítette. A szalag széprajzú, rombuszhálós felületét két egymás melletti láncfonal állandó helycseréje adja (4. rajz), míg az 1974-ben elsőnek kiásott szalagok egyszerűbb mintázatát a láncfonalakból négy darabnak az állandó helycseréje alkotta 5 . Ezeket szintén Horváth Ferenc ásta ki Ópusztaszer-Kápolnai erdőben. Az itt közölt leleteken, a gombokon és csontdíszeken helyenként megjelenő vászontöredékek feltehetően a ruha anyagából és az öv béléséből származnak. A 31. sz. sírban a gerincoszlop mentén öt különböző helyen találtak apró vászonkötésű textiltöredékeket, melyek fél és egy cm 2-es nagyságú darabok. a) A csigolyára tapadt fél cm 2-es textildarab a fémoxiddal egészen átitatódott és vörösre színeződött, így törékennyé vált. A textília vászonkötésű (taftkötés) 6 , lancés vetüléksűrűsége 12/cm. A selyemből készült lánc- és vetülékfonalak egyaránt Z sodratúak. b) Az előzőekhez hasonló sűrűségű és szövésű selyemszövet darabkái közül kettő, kettőbehajtott állapotban maradt meg (7. kép). с—d) Ebben a leletben is az eddigiekkel egyező vászon szövésű szövetdarabkák maradtak fenn. e) Az itt talált 1X1,5 cm-es szövetdarab állapota az előző töredékével azonos, szövéséhez használt fonalak kissé vékonyabbak, lánc- és vetüléksűrűsége 14/cm, szövése valamivel lazább (8. kép). A 31. sz. sírból ránkmaradt kisfelületű textildarabkák valószínűleg kétféle selyemszövetből valók, vagy esetleg a szövet egy tömöttebb (a—d) és egy lazább szövésű részét képviselik. így a vászonkötésű töredékek lánc- és vetüléksűrűsége 12 vagy 14 fonal centiméterenként. A felhasznált selyemfonalak Z sodratúak. 4 Endrei W., Kiveszettnek tartott ősi textiltechnikai módszerek. Magyar Textiltechnika 1974/4 szám 198. 5 T. Knotik M., Táblácskás szövésű szalagtöredékek MFMÉ 1974—75/1. 5. kép. 6 Vászonkötésű (taftkötés) selyemszövet darabkát ismerünk még Kaszaperről (87. sír) a XIV— XV. századból. Ennél a darabnál azonban a lánc- és vetülékfonalak vastagságának (a vetülék kétszer vastagabb a láncnál) és sűrűségének (láncsűrűség 37, vetüléksűrűség 16 cm) nagy különbsége a vászonkötés ellenére ripszes hatást ad a selyemszövetnek, míg az itt tárgyalt selyemszövet látszatra is vászonszerű. 9 A Móra F. Múzeum Évk. I, 129
