A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)
T. Knotik Márta: Szalag-töredékek Csengeléről
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976—77 It SZALAGTÖREDÉKEK CSENGELÉRŐL T. KNOTIK MÁRTA (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Csengele-Bogárháton Horváth Ferenc 1975-ben végzett ásatást 1 . A templombelsőben és annak közvetlen környékén feltárt sírokban a XIII— XV. sz.-ból vegyesen maradtak fenn textíliák : fonalak, vásznak és selyemszövetek töredékei. A temető 5. sz. sírjában zöld oxiddal borított fonal maradványait találták meg. A zöld oxid alapját a fonalat borító réz-szalag |képezi. Ezekről az 1—1,5 cm-es töredékekről már szabad szemmel is látni lehetett, hogy tulajdonképpen Z sodratú cérnák 2 . Technikai felépítésükre nézve összetett cérnák, melyek négy Z sodratú alapfonalból készültek a következő módon. Két lenfonalat S irányban összecérnáztak, mely cérnát kb. egy mm széles réz-csíkkal borítottak 3 úgy, hogy a réz-csíkot S irányban, szorosan egymás mellé csavarták rá a cérna magra. Végül két ilyen fémfonal Z irányú sodratával alakították ki a sírban talált végső formát (1. kép), mellyel a pártát díszítették. Sajnos a feldúlt gyermeksírból a felhasználás és díszítés módjára nem tudunk következtetni, de a koponya helyén maradt darabja alapján párta töredékének tarthatjuk. A 11. sz. sírból előkerült kerek, csont-ruhagombok és négyszögletes csontdíszek (övről) fémdarabkáihoz (fülcsonk, szögecs) helyenként a selyemszövet mellett vászontöredék is tapadt (2. kép). A vászonkötésű textil sűrűsége 14-12 fonal/cm, tehát tömör szövésű. A növényi rostokból készült vászon minősége a ma használatos házivászonhoz hasonló (Szeged Rég. Adattár 1—73. J minta). A vászonlelet hol a csont színoldalán, hol a fonákoldalán jelenik meg. Színoldalon közvetlen a csontra tapadva, míg fonákoldalon a fémrészre, ill. a fém körül a csonton elhelyezkedő selyemszövetre borul. Az említett selyemszövet a ruhagombok és négyszögletes csontdíszek fémrészei körül, közvetlenül a csontra tapadva igen rossz állapotban maradt fenn. Állománya szinte az erősen korhadt, vagy elhamusodott fához hasonlítható. Egy 1,5 cm-es és egy 1 cm-es nagyságú darabkáról (szövetmaradványok) azonnal felismerhető volt, hogy szövéssel készült, bár anyaga inkább fára, mint fonalra emlékeztetett. Szinte sodratlan lánc- és vetülékrendszere élesen különvált. Az egyikhez vastag fonalkötegeket használtak : a másiknak egészen vékony fonalai az előző felett finom hálót képeznek. Ezen a töredéken a textília másik oldalát nem tanulmányozhattuk, mert a rátapadt szennyeződéstől nem lehetett szétválasztani (3. kép). 1 Horváth F., Csengéié középkori temploma. MFMÉ. 1976—77/1, 91. 2 A fonalkészítéssel és szövéssel kapcsolatos meghatározásokat 1. a szerzőtől másutt közölt jegyzetekben: A szabadkígyósi X. századi sírok textilmaradványainak vizsgálata. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 105.; Táblácskás szövésű szalagtöredékek. MFMÉ 1974—75/1. 375. 3 A textiltöredékek anyag- és sodratmeghatározását Készei Péter (Szeged, Egyetem), a fémmeghatározást Ájpli Gyuláné (Kecskemét, Múzeum) végezte. 127
