A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Horváth Ferenc: Csengele középkori temploma

A harmadik, pártaövet tartalmazó 11—12. sír a templom szentélyében feküdt. Az övcsat, a szíjvég és a veretek csontból készültek, és selyemszövet-borítású vászonövet díszítettek.

44 Pártaöveinket illetően ez esetben bőséges párhuzamokkal rendelkezünk.

45 G. Sándor Mária a csontosövekről írt összefoglaló tanulmányában e leleteket a Magyarországon élt kunok emlékanyagának tekinti. Keleti eredetű tárgyaknak tartja, melyek mintakincse azonban már nyugati, gótikus ízlésű.

46 A csontosövek keleti eredetét, az Altáj-vidékig és Kelet-Turkesztánig vezető kapcsolatait többen hangsúlyozták.

47 Bármilyen valószínű is az eredet és a kapcsolatok feltételezése, e véleményeknek csupán egyetlen szépséghibájuk van, hogy valóban keleti analóg darabokat ez ideig nem ismerünk. A pártaövek korhatározását tekintve legkönnyebb a dolgunk a 31. sír Hunyadi Mátyás pénzével keltezett pártaövvel. Ez és az övveretek analógiái egyaránt a XV. század második felére teszik e típus használatát.

48 A 33. sír övét a szent-györgyös szíj vég alapján ugyancsak a XV. század második felére kell meghatároznunk, bár a csaknem azonos analóg példányokat a XIV. század második fele és a XVI. század közepe közötti időhatárokon belül említik.

49 A magunk részéről valószínűtlennek tartjuk egyugyanazon övverettípus kétszáz éven keresztüli szinte változatlan létét, s még az övek örökletes hagyományozásának ismert gyakorlatát is

50 szem előtt tartva sem tekinthetjük az ilyen típusú övdíszeket a XV. század elejénél korábbi keletűeknek. A csontosövek korhatározásánál már jóval nehezebb helyzetben vagyunk. Horváth Béla a csontból készült övgarnitúrákat Bálint Alajos kaszaperi leleteire hivatkozva XIV. századiaknak határozta meg, azzal a kiegészítéssel, hogy valószínűen még a XV. században is használatban voltak.

51 Azonban hitelesen feltárt gödörből ismerünk V. István (1270—72) pénzével datált csont övvereteket,

52 s XV. századi meglétükre egyértelmű bizonyíték az I. Ulászló (1440—44) pénzével való előfordulásuk.

53 A fentiek alapján a csontosöveket a pártaövek legkorábbi magyarországi előfordulásának kell tartani, melyek már a XIII. század végén, tehát közvetlen a kunok betelepülését követően kimutathatók, s mintakincsük a XIV—

XV. század folyamán gótikus ízlésűvé alakult át. Használatuk — tekintve az előállítás egyszerű módját

54 — valóban hosszú 44 T. Knotik M., i. m.... Elméletileg feltehető, hogy az övek bőrből készültek, s a szövetmaradványok csupán ezek borításai voltak. Ez ellen szól azonban az a tény, hogy a 33. sír jó állapotban fennmaradt bőrövével s a 31. sírban levő bőrmaradványokkal szemben a 11. sírban bőrnek nyoma sem volt. 45 Bálint A., i. m. (1939) XXIX. t. 16.; uő. i. m. (1938), XIII. t. 1—24, XIV. t. 1. 18.; Ifj. Fehér. G., i. m. XL

VI. t. 3—5; Gerevich L., i. m. 24 kép; Kovács В., i. m. ii. t. 3—7, V. t. 1—9, VIII. t. 1—8; Méri I., Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és Turkeve-mórici ásatások eredményeiről II. Arch. Ért. 81 (1954),XXXIV. t. 4; B. Oberschall M., i. m. IX—X. t; Shafarik, O. — Schulmann, M., Hinga Szrednovekovna nekropola Szad Szubotice (The medieval necropolis Hinga near Subotica). Rad Vojvodanszkih Muzeja 3 (1954) II. t. 8; Szabó К., i. m. 353—352, 357—360, 362—364. ábrák. 46 G. Sándor M., Középkori csontosövek a Magyar Nemzeti Múzeumba (Mittelalterliche knöcherne Gürtel im Ungarischen Nationalmuseum). Folia Arch., XI (1959) 121. 47 V. ö. G. Sándor M. i. m. 116. 48 B. Oberschall M., i. m. VII. t. 1 ; Ifj. Fehér G., i. m. XLII. t. 1. 49 V.o. 25—27. jegyzet. 60 Szabó J. Gy. i. m. 62, 66; Radvánszky В., Magyar családélet és háztartás a XVI—

XVIII. században. Bp., 1896, 119, 195, 313—314; Horváth В., i. m. 167. 51 Horváth В., i. m. 167. 52 Ifj. Fehér G., i. m. XLVI. t. 3—5 (2. gödör). 53 Bálint A., i. m. (1939) 159. XXIX. t. 16. 54 A csont faragásán túl az esztergályozott darabok elkészítése sem jelentett különösebb nehézséget. V.o.: G. Sándor M., Adatok a középkori csontgomb- és gyöngykészítéshez (Zur mittelalterlichen Herstellungstechnik der Knochenknöpfe und Perlen). Folia Arch. XIII, 141—149. 115