A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Horváth Ferenc: Csengele középkori temploma

tekintett.

16 A 11—12. sírban a felnőtt csontváza alatt teljes hosszúságban löszösödött szerves anyag maradványait észleltük. Valószínűleg ugyanolyan növényi rostból szőtt lepedőről lehet ez esetben is szó, mint amilyent Selmeczi László az orgondaszentmiklósi sírokban megfigyelt.

17 A temetés az 5, 9 , 11, 31, 33. sírok esetében ünnepi ruhában történt, amire a sírokból előkerült selyemszövet-maradványok,

18 illetve párta és pártaövek utalnak. LELETANYAG ÉS VISELET Párta az 5,9,12. gyermek sírokban fordult elő. Az 5. sírban a fémszálas pártából csupán a fémszállal bevont fonal darabkái maradtak meg, a 9. sír esetében pedig mindössze a koponya elszíneződéséből következtethettünk arra, hogy a halottat pártával temették el. A 12. sír gyermekcsontvázán a párta minden bizonnyal egyszerű szövetcsík volt, melyre sűrűn, csaknem egymást érve varrták fel a kis félgömbös ezüst véreteket (III. tábla 17—31 és 10. ábra). A veretek párhuzamait a XIV. századból találjuk.

19 Pártaöv a 11,31 és 33. sírokból került elő. Az utóbbiak ezüstözött bronzveretes, gótikus övek voltak. A 31. sír pártaöve széles, selyemszövettel borított

20 textilszalag lehetett, melyre nyolc téglalap alakú veretet varrtak. Az öv zárása nem csattal, hanem a két végére erősített három-három, bronzhuzalból font láncszemmel történt — feltehetően ezeken átfűzött zsinór segítségével (IV. tábla 1—13 és 13. ábra). A veretek analógiái csak a Mohács-cselepataki

21 és orgondaszentmiklósi

22 leletek között fordulnak elő. Az öv láncos záródására hasonló példát nem ismerünk, bár ugyanilyen láncok több leletegyüttesben megtalálhatók.

23 A 33. sír öve (V. tábla és 14. ábra) fémszálakkal csíkozott, selyemszövet-borítású brövő volt,

24 melyre a borító szövet felvarrása után szegecselték fel a rozetta alakú, jellegzetesen XIV—

XV. századi gótikus véreteket.

25 Az öv trapéz alakú csatkerete ugyancsak általános az említett időszakban.

26 Figyelmet érdemel az öv készségfüggesztőjének fémlapja, melyen gótikus „i"-minusculák sorakoznak (V. tábla 2., 15—16. ábra). Maga a készségfüggesztő ko16 SelmeczU L., Angaben und Geschichtspunkte zur Forschungnach den Kumanen im Komitat Szolnok. MFMÉ, 1971/2., 194 és uő., Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében. Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyvei (1973) III. 17 u. o.: 110. 18 T. Knotik M., Szalag-töredék Csengeléről. MFMÉ, 1976—77/1, 127. 19 Teljesen azonos darabokat találunk Szabó K., i. m., 58—59, 323—324. ábra. A pártaviselettel kapcsolatos kérdéseket Horváth B. vizsgálta : A tiszaörvényi párta és pártaöv (Kopfschmuck und Prunkgürtel von Tiszaörvény), Folia Arch. XXI (1970) 157—168. A pártaövekkel alapvető tanulmányokban foglalkozott Szabó J. Gy., Gótikus pártaövek a kisvárdai vár temetőjéből (Spätmittelalterliche Prunkgürteln aus dem Burg-Friedhof von Kisvárda) EMÉ, VIII—

IX (1970—71) 57—90; és Szabó К, A pártaöv. Kecskemét 1934. 20 T. Knotik M., i. m. 129. 21 Iff. Fehér G., Az 1949. évi Mohács-Csele pataki mentőásatás (Die Rettungsgrabung von Mohács-Csele patak im Jahre 1949), Arch. Ért., 82 (1955), XLII. t. 1. 22 Bárányné Oberschall M., A salgótarjáni, orgondaszentmiklósi és pakonyi középkori sírleletek (Die Mittelalterlichen Grabfunde von Salgótarján, Orgondaszentmiklós und Pakony). Művelődéstörténeti Füzetek 1. Kiadja a Magyar Történeti Múzeum Történeti Tára. Bp., 1942. VIII. t. 1. 23 Szabó K, i. m. 345. ábra; B. Oberschall M., i. m. 7, VIII. t. 3; Iß. Fehér G., i. m. V. ásatási terület, 226, XLIII. t. 2 c. 24 T. Knotik M., i. m. 25 Bálint A., i. m. (1956), 164. sir, XIV. ábra 7; В. Oberschall M., i. m. 5, III. t. l/a; Bálint A., AMakó-mezőkopáncsi középkori temető sírleletei. Dolgozatok XII (1936), LXXILI. t. l/a.; Iff. Fehér G., i. m. XL. t. 2—3.; Foltiny I. — Korek /., A csecstói középkori templom és temetők. Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve. I. (1944—45), 74; Gerevich L., A csuti középkori sírmező. Budapest Régiségei, XIII (1943), 26. kép, LI. sír; Szabó K, i. m. 64; 338, 343. ábra. 112