A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Horváth Ferenc: Csengele középkori temploma

6. A feltárás ÉK-ről (a hajó hátsó harmadában a tanúfallal) maradványai. A templombelsőt hengeres (7. ábra 3—4,7—8) és nyolcszög (7. ábra 6) metszetű idomtéglákból készült oszlopok illetve féloszlopok tagolták. Annak ellenére, hogy az alapozáson kívül az egész épület elpusztult, néhány jelenség egyértelműen arra mutat, hogy a templom építését két időszakra kell bontani : 1. A két építési periódus megállapításához a legfontosabb adatokat az 1. gödör szolgáltatta. Betöltése homokos, kevert föld, égett famaradványokkal, áglenyomatos paticsokkal volt tele, felületi nyesésekor szenesedéit gerendák nyomai látszottak. A gödör szélébe egy 10 cm (b), s egy 7 cm (c) átmérőjű cölöplyuk mélyedt (5. és 8. ábra), melyek az újjáépítés alkalmával készített állványzat nyomai voltak. Az 1. gödörtől az alatta levő 2. gödör jól elválasztható , melynek betöltése tiszta homokos, alakja szabályos kerek, fala függőleges volt, korhatározását a benne lelt szarmata-kori anyag tette egyértelművé (I. t. 4—4a,6). Az újjáépítést teszi kétségtelenné továbbá az a tény is, hogy a 2—3. sz. sír — melynek földjében építési törmelékek voltak — az 1. gödör fölött, abba mélyedve került elő. 2. Égésnyomokat a többi gödörben nem észleltünk, de a templombelsőben és a sírok földjében gyakran előfordultak. 3. Az újjáépítést bizonyítja a 3. gödör is (5. ábra), mely az apszis alapozásába is belevágódott, s belőle Árpád-kori (csigavonalas díszítésű) kerámiatöredék került elő (I. t. 3). A gödör fölött a 11—12. sír feküdt (5. ábra). 4. A 9. sír gödrét az apszis patkójának déli sarkába ásták bele úgy, hogy az alapozást ezzel itt teljesen kiszedték. Ilyesmi csakis akkor fordulhatott elő, mikor a szentély újjáépítésekor már nem követték az eredeti alapozás patkós ívét, hanem egyszerűen félkörös záródásra módosították. A félkörös záródású fal közvetlen tövébe ásott sír 96