Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Mészöly Gedeon (1880—1960) századunk magyar nyelvtudományának egyik legeredetibb alakja.

130 Az ő sokoldalú egyénisége és alkotásainak határozott: több tudományszak céljait és módszereit egybefoglaló jellege teljesen összeforrott a szegedi egyetemmel, amelynek szellemi arculatán az ő vonásai is felismerhetők. A magyar nyelv vizsgálatát nem tekintette öncélú, bár önmagában így is egész feladatnak. A nyelvtörténeti vizsgálatokat szorosan összekapcsolta a népnyelv kivételes ismeretével, a nyelvi jelenségeket a népélet és irodalomtörténet együttes szemléletével. A szó az ő számára elsősorban mindig jelentést hordozott, tárgyhoz, fogalomhoz fűződött, az élő élethez kapcsolódott : társadalomtörténeti változásait és néprajzi összefüggéseit aligha értette nála jobban valaki. Nem csoda tehát, ha Mészöly Gedeon munkásságát nemcsak a nyelvtudomány, hanem a néprajz is büszke joggal vallja a magáénak, és vallja mesterének minden néprajzkutató, aki Szegeden (1923-1958), vagy akár rövid ideig Kolozsvárt (1940—1947) hallgatója lehetett, bár о igazán nem akart iskolát alapítani. Nagy tekintélyű, vezető alakja volt a Szegedi Alföldkutató Bizottságnak. A „Népünk és Nyelvünk" hasábjain számos kivételes jelentőségű dolgozata jelent meg. A szegedi tudományegyetem kiadványaként az ő szerkesztésében látott napvilágot a „Szegedi Füzetek" (1934—1936), amelyet alcímében önmagát is leleplezve, így jellemez: „nyelv-, irodalom- és néptudományi közérdekű folyóirat". Ebben olvasható többek között a hit, láp, továbbá a síkság és róna szavakról és rokonságukról szóló, messzire mutató, nagy összefüggéseket egybefoglaló, módszertanilag is példát adó dolgozata. Horger Antal (1872—1945) színtelen, de makacs, szorgalmas egyéniség volt. Fiatal korában a csángó Hétfalu folklórjának feltárásával és a székely nyelvjárások tüzetes vizsgálatával a néprajzi kutatásnak is jelentős szolgálatokat tett. Ezirányú érdeklődését professzori pályáján (1922—1942) főleg a magyar nyelvjárásokról szóló előadásai és kézikönyve is tükrözik. Számos tanítványával íratott szülőföldjük népnyelvéről szóló szakdolgozatot, doktori értekezést. A helyi folyóiratok sok cikkét, dolgozatát őrzik.

131 Schmidt Henrik (1877—1953) a német nyelv és irodalom professzora volt (1921— 1944). Tudományos érdeklődésével éppen Szegeden fordult elhatározóan a hazai német nyelvjáráskutatás felé, és a német Mundartforschung egyik nemzetközileg is elismert alakja lett.

132 Erős német népi öntudat jellemezte. Az ethnológia útja. Széphalom 1928; Homo divinans és homo faber. Magyar Szemle 1929; A mágia. Társadalomtudomány 1930; Vallás és mágia. Ethn. 1933; Refrigerium. Szegedi Füzetek 1937; Szent Iván napja. Ethn. 1939; Rítus és ünnep. Ethn. 1940; Survival és Revival. Ethn. 1945. Munkásságának bibliográfiája: Antik Tanulmányok. Bp. 1955. 130 Legemlékezetesebb dolgozatai: Mióta lovas nép a magyar? NNy. 1929; A cserény szó eredete. NNy. 1930; A darvadoz szó eredete. КМУ- 1930; A síkság és róna szó eredete. Szeged. Füzetek 1934; A hit szó eredete és rokonsága. Szegedi Füzetek 1936; A láp szó eredete és rokonságai Szegedi Füzetek 1936; Az esküszik szó eredete. Nép és Nyelv 1941 ; Áldó az ágyú, alku az áldozás, áldozás az alkonyat. Nép és Nyelv 1943; Az ugorkori vadászélet magyar szókincsbeii emlékei. Ethn. 1951 ; Az ugorkori sámánosság magyar szókincsbeli emlékei. MNy. 1952; Vö. még Péter L., Mészöly Gedeon munkássága. Bibliográfia. In memóriám Gedeon Mészöly. Szeged 1961. 131 A hétfalusi csángók boricatánca. Ethn. 1899; Hétfalusi csángó népmesék. MNGy. X. Budapest 1908; Magyar szavak története. Budapest 1924; Magyar nyelvjárások. Budapest 1934. 132 Schmidt Henrik részt vett a Deutsch-ungarische Heimatblätter szerkesztésében, amely későbbi évfolyamainak völkisch jellege mellett is számos használható dolgozatot közöl a hazai német népélet köréből. Többet éppen ő ihletett közülük. Néhány fontosabb munkája ebből az időszakból : A magyarországi német nyelvjáráskutatás módszerei és problémái. MNy. 1924. Herkunft und Mundart. Ungarische Jahrbücher XIV. Was uns die Kirchenbücher erzählen. Deutsch-ungarische Heimatblätter. I. Haus und Hof der Donauschwaben. U. ott. II.; Szerkesztés: Germanisztikai Tanulmányok. I. Acta Universitatis Szegediensis 1940. 44