Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

(4), Varga (2), Varró (2). Számos itteni családfó'nek a Szerémségben szőleje is van.. Csak egy tart juhokat, három pedig gabonával adózik a Szent György utca 69 lakosa közül, ami teljesen urbánus életformára utal. A Szent Miklós utca a dominikánusok felsővárosi templomának védőszentjéről kapta a nevét. A jegyzék névsorából jellegzetesség alig olvasható ki. A kis Angyal utca is valahol Felsővároson lehetett, hiszen a Szent Miklós és Szentlélek utca között került bejegyzésre. Névsora elég jellegtelen. A Szentlélek utca a premontrei apácák Szentlélekről elnevezett kolostorát, a magyar nyelvű kódexirodalom egyik, érdeme szerint eddig még föl nem ismert, nem méltatott műhelyét idézi, amely nyilván, de nem abszolút biztosan szintén Felsovároson állott. Listájából az Istenes, Monos, azaz Molnár (2), Halász, Piscator (2), és a Főcén (1) érdemel figyelmet. Talán a régi nemzetségi településre, a nagycsalád középkori nyomaira engednek következtetni a vezetéknévi eredetűnek tetsző utcanevek: Balog, Kun, Csősz, Tót, Szántó, Bondy, Buday, Madarász, Hajnal, Angyal utca. Ilyen vezetéknevek a lajstromban is előfordulnak. Esetleg idetartozik még a Gömböc és Kerek utca is, bár ezek sajátos települési formát is kifejezhetnek. A Felszer vagy Fészer utca jelenthet északi fekvést, de más olvasat szerint gazdasági formát, esetleg birkaaklokat is. Ezeknek és a többi, külön nem említett utcáknak városrészenként való elkülönítése közelebbi adatok híján lehetetlen. * A XVI. század elejének szegedi társadalmáról — középkori virágzásának alighanem tetőpontján — hiteles néprajzi, gazdasági és művelődési képet tudunk rajzolni. A kalocsai érseki főegyházmegye említett, fölbecsülhetetlen értékű dézsmajegyzékéből a szegedi társadalom nemzetiségi jellege és földrajzi érdekeltsége, gazdasági élete és művelődési állapota emberileg hibátlanul kiolvasható, minden más magyar város egykorú néprajzi képénél világosabban, hitelesebben fölidézhető. A jegyzék 1549 családfő nevét foglalja magában, hangzásuk túlnyomóan magyar, ami az anyanyelvi hovatartozást is kétségtelenné teszi. Magyar néven szereplő idegen teljes biztossággal nem mutatható ki belőle. Akadnak természetesen, de nem számosan idegen népnévből alakult családneveink is. Ezek közül legtöbbször a Tóth (76) fordul elő. Jelentése azonban ebben a korban és itt Szegeden semmiképpen sem 'slovacus', hanem 'slavonus', azaz Szlavóniából, egykori magyar nevén Tótországból való. Nem föltétlenül bizonyos azonban, hogy valamennyi onnan származó Tóth nevezetű család szlávajkú is volt. Az egykori déli társországokból való származásra utal a Horváth (3) és a Rácz (2) családnév is. Itt említhető meg a Török (8) név, amely ebben az időpontban, tehát még a mohácsi vész előtt aligha jelentett asszimiláns török elemeket. Itt sokkal inkább ragadványnévről van szó. A Németh (3) és Lengyel (1) családnév elenyésző és vagy kereskedelmi kapcsolatokra, vagy feltűnő, messzi utazásra utal. Külön ki kell emelnünk a Kun (26) nevezetű családokat, és a föltehetően kun eredetű családneveket. Viselőik nyilván olyanok, akik a környező kun pusztákról Szeged városába költöztek, és már vagy magyarrá váltak, vagy beolvadóban voltak. Kun eredetű családneveink: Mizsér (3), Nyőgér (20), Tatár (6), Törtei(4), Kara (1), Csartán (2). A Székely (1) családnév erdélyi és a Magyar (2) családnév pedig más hazai, de nem föltétlenül magyarul beszélő (talán kun) tájról bevándorló magyar családot akar megjelölni. 63-