Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A Kőégető utca fekvése ugyan meghatározhatatlan, lakosainak nevéből sem lehet biztos megállapításokat tenni, mégis foglalkoznunk kell vele. Miután a lajstrom a Szentháromság utca után említi, arra gondolhatnánk, hogy Alsóváros nyugati peremén a mai Cserepes sor, Cserepes sori tó, népiesen Lóúsztató tájékán volt, amelynek mai flórája is megengedi ezt a föltételezést. Mindenesetre a téglavetésnek már az Árpád-korral egyidó'ben virágoznia kellett Szegeden. Ezt bizonyítja a Dömötör-torony és az alsóvárosi templom téglaarchitektúrája, továbbá a Kó'tárnak a várbontásból előkerült különleges alakú és méretű középkori téglagyűjteménye. A Prédikátor utca a mai felsővárosi templom közvetlen szomszédságában húzódott, ugyanis pontosan ennek helyén állott a dominikánusok (ordo Praedicatorum) temploma és kolostora. Az utca tele van iparra valló családnevekkel: Ács, Asztalgyártó, Borbély, Kalmár, Kovács, Szabó, Szűcs, Varga. A Lisa utca — mint láttuk — föltétlenül azonos a XV. század folyamán felbukkanó Szent Erzsébet utcával. Ez meg a várbeli gótikus Erzsébet-templom szomszédságára utal. Nézetünk szerint a Lisa az Elisabeth helyi alakváltozata. Feltűnő, hogy két Lapicida, azaz kőfaragó is lakik benne. Ismeretes, hogy a gótika csipkeszerü, törékeny kőfaragásait gyakorta kellett kiegészíteni, pótolni. A nevek nyomán úgy véljük tehát, hogy műhelyféle is dolgozhatott a templom mellett. A tizedjegyzékben a Varga utca kétszer is előfordul. Ez nyilván csak úgy volt lehetséges, hogy Alsó- és Felsővároson is külön utcájuk volt a vargáknak, tímároknak. Ez a szegedi bőripar fejlettsége mellett tanúskodik, amelyről más helyen bővebben is szólunk. Egyébként az egyik utcában 4 Szűcs, 3 Varga, 1 Szíjjártó, a másik Varga utcában pedig 5 Varga, 3 Szűcs névvel találkozunk. Mindkét utca rövid lehetett, mert kevés család élt benne. A Szent Dömötör utca névadója világosan az Ősi Dömötör-templom volt. Nehéz ma már eldönteni, hogy az Oskola vagy esetleg a keleti oldalnál haladó, későbbi Piarista, majd Révai utcáról van-e szó, amelynek napjainkra már csak egy kicsinyke töredéke maradt meg. Mi mindenesetre az utóbbit tartjuk valószínűbbnek. Úgy véljük, hogy az Oskola utcának inkább volt Nagy utca a középkori Őse. Szeged patrícius polgárságának lakóhelye e két utcában volt. Lakói leginkább foglalkozást jelentő nevet viselnek: Ács, Asztalgyártó (1), Aurifaber, azaz Ötvös (6), Borbély (1), Scholasticus, azaz Deák (1), Hímvarró (1), Kalmár (6), Kovács (2), Kötélverő (1), Mészáros (3), Piscator, azaz Halász (1), Szabó (2), Szűcs (2), Varga (3). A Nagy utcában: Asztalgyártó (1), Borbély (1), Deák (5), Kalmár (5), Kormányos (1), Kovács (1), Mészáros (1), Pajzsgyártó (1) Pictor (1), Szabó (3),Szűcs (1). Ebben az utcában lakott Zákány István, a híres főbíró is. A két utca lakói nem tartanak juhokat, ellenben 27 közülük szerémi szőlőbirtokos. Házaik a Tisza közvetlen szomszédságában állanak, hogy pincéikben a bort gyorsan el lehessen helyezni. A többi vonatkozásokra a szőlőkultúráról szóló fejezetben visszatérünk. A Sóhordó utca a felsővárosi sókikötővel függ össze, amely hosszú évszázadokon át a fináncia vagyis volt állami pénzügyigazgatóság és kereskedelmi iskola épülettömbjénél, tehát a Várkert északi részén volt. Figyelmet érdemel itt az Ács (1), Kalmár (1), Taligás (2) családnév. A Műves utca föltétlenül Felsővároson volt, hiszen közvetlen a Szent György utca előtt szerepel a jegyzékben. Rövid köz lehetett, hiszen csak húsz családfő lakja. Valamennyinek neve foglalkozásra utal. Van köztük — vegyesen magyar és latin megnevezéssel—Csiszár, Pulitor (4), Kalmár (1), Kovács, Faber (2), Nyergesil), Ötvös, Aurifaber (1), Szekrény (1), Szíjjártó, Corrigiator (8), Szűcs (1). A Szent György utca hasonló jellegű: Borbély (1), Borsos (1), Deák (1), Kalmár (1), Lapicida (1), Molnár (1), Patkós (2), Sós (1), Szabó (22), Szíjjártó (4), Szűcs 62
