Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A krumpli fogyasztásáról a táplálkozásnál, disznóhízlalásnál szólunk bővebben. Főtt krumpli párázata fájós fognak használ. Kovács János szerint

32 a daganatot régebben tejbe főzött krumplipéppel borogatták. A krumplibokor megszárított levelét Ínséges időkben meg szokták törni, és dohányként szívják el. Mint ismeretes, a krumpli kapásnövény. Vetésére általában áprilisban kerül sor. A tápaiak nagyhéten vetik, hogy majd nagyra nőjjön. Vetik fészökre és vetik szántás után borozdába. Ügyelnek, hogy a földben a gondosan kiválogatott, olykor darabokra vágott vetőkrumpli a csirájával maradjon fölül. A tallókrumpli közvetlenül aratás után kerül árpa- vagy rozsvetés helyére. Általában Mindszentek táján ássák föl. A krumplit pincében teszik el télire, de sok helyen még napjainkban is vermölik. A verőm, tápaiak ajkán sírveröm olyan 0,5—1 m mély, alkalomszerűen ásott verem, amelybe télire céklát, kalarábét, legtöbbször krumplit raknak. Tetejét szalmával, földdel, nagy hidegben még trágyával is befödik. Hogy a levegő járja, a verem közepére 5—6 szál szárízéket állítanak függőleges irányban, amelyek között a a légáramlás számára kis rések támadnak. Az így elvermelt termés tavaszig is romlás nélkül kibírja. .Sírveröm" (Tápé) 32 Kovács, 391. 617