Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

megőrölte, addig most már nincs megállás egészen a gépesített paprikamalomig,, amely már jellegzetesen tőkés vállalkozás: a szakértelmet nem a gazda, hanem azok az alkalmazottak, molnárok képviselték, akik egyenesen a vízimalmok világából jöttek ide a gőzmalomba, magukkal hozván természetesen tudásukat is. A szegedi paprikamolnárok egyedülálló szakmai hírnevét tanúsítja, hogy a század elején Kotányi Jánosnak elsősorban reklámcélokból alapított bécsi paprikamalmában szegedi molnárok dolgoztak. Ennél is lényegesebb azonban, hogy az első világháború után, amikor a szomszédos államok önellátásuk érdekében foglalkozni kezdenek a paprikatermeléssel, tekintélyes bérért szegedi paprikamolnárokat fogadnak. így Jugoszlávia (Horgos, Martonos), Románia (Ermellék, Pécska és Temesvár környéke), Csehszlovákia (Érsekújvár vidéke). A harmincas években Bulgária akarta a legkiválóbb szegedi paprikamolnárok egyikét, Nagyi Istvánt, elhódítani, aki azonban visszautasította az igen kedvező ajánlatot. Vegyük ehhez még hozzá, hogy a Kalocsa vidéki paprikaőrlés egészen a húszas évekig elmaradt és jelentéktelen volt. Csak akkor kezdett föllendülni, amikor egy Kalocsára költözött szegedi paprikakereskedő rábeszélésére alsóvárosi molnárokat alkalmaztak. A szegedi paprika fűszerként, illetőleg orvosságként való felhasználásáról, országos és nemzetközi hódításáról a szegedi konyha jellemzésénél szólunk bővebben. Ismételten emlékeztetünk monográfiánk részletező előadására. :;:г611 Paprikahasítás