Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Az ültetők között van palántahányó : rendszerint gyerek vagy idősebb családtag, aki a nála lévő palántacsomóból odavet pár szálat az ültetés helyére, hogy, a rakó munkáját meggyorsítsa. A fódozás az ültetés után 5—6 napra következik : a meg nem fogant, elszáradt hibás töveket pótolják. Ujszentivániak szerint erre a célra a gyuggatott palánta a legalkalmasabb: a melegágy ritkításakor a hidegágyba ültetett palánta. Ültetés után nem sokára következik az első kapálás, amelynek újjítás a neve. A dohányt különben a körülmények szerint háromszor meg kell kapálni. A dohánykapa alul kissé kihegyesedik. Előfordul a lóval való kapálás is. A dohányültetvények, tőkék közötti köznek, földhátnak dohányút, dohányhártya az újkígyósi neve. A dohány virága a buga, ezt kellő időben leszedik. A munka neve búgázás, tetejezés. A letört és földön hagyott virágból trágya lesz. Vigyázni kell, hogy a szárat, leveleket meg ne sértsék, a virágot ne hullásak a levelekre. Napos időben kell tetejézni, amikor a levelek lankadtak. Van korai és kései tetejezés. A korait akkor végzik, amikor a tő virágzik ugyan, de magot még nem kötött. A késeit meg akkor, amikor már magtokok is vannak. A rendellenesen fejlődött virágra az ujszentivániak azt mondják, hogy babosodik. A levelek hónaljából kifejlődött hajtásoknak kaccs a nevük. Ezeket letörik, kaccsaznak. A munkára többször is sor kerül. Jó földben érdemes belőlük néhányat meghagyni, mert kaccsdohány, vagyis hasznos másodrendű termés lehet belőle. Öreg dóci dohány kertészek szerint a dohány akkor kezd igazán növekedni, amikor az égen már fönnjár a Fiastyúk, vagyis júliustól kezdve. A levelek törésére akkor kerül sor, amikor a dohány már megérik, sárgulni kezd. Ennek dohányszödés, dohánytörés a neve. Az első szedés az aljszödés, mert először az aljlevelek, majláthfalvi nevükön anyalevelek, utóbb a középső levelek, majd később a högylevelek érnek meg. Ez a munka július végétől szeptember derekáig, szép ősszel Szent Mihályig tart. A földön hátramaradt 1—2 m magas szárnak dohánykóró, Újkígyóson, Jázován dohánykóré a neve. Vagy kemencét fűtenek vele, vagy kerítést készítenek belőle. Esetleg a földön hagyják trágyának. Kivágása rosszas kaszából formált kóróvágó segítségével történik. Ilyenkor néha kévébe is kötik. Ismételjük: a kemencét jól lehet vele fűteni. Gyorsan melegít, tisztán süt. Hofmannsegg német utazó figyelte meg 21 a XVIII. század legvégén itt Szegeden, hogy a marha a megszedett dohányföldön a kórót télidőben felfalja: ez tisztítja. A letört dohányleveleket kis rakásokba gyűjtik össze, majd kosarakba rakják, esetleg csak a kocsiderékba rakott szalmára, majd a pajtába szállítják. A dohányszín, dohánypajta legegyszerűbb formájában faoszlopokon nyugvó szalma-, zsupp-, vagy nádtető. Mindenfelől járja a szél. Ennek Apácán lábaspajta, Újkígyóson repülőpajta, színpajta neve is hallható. Tartóoszlopainak potos, azoknak a vízszintes rudaknak pedig, amelyekre a kuka segítségével a dohányköteleket fölakasztják, sz'êrgyia a neve. Szegényebb helyeken, szép napsütéses őszökön megfelel a naponszárító, vagyis az udvarban felállított több, mintegy 120 cm magas oszlop, amelyre a dohányköteleket kihúzzák. Száradás közben a dohánynak nem szabad megizzadnia, a leveleket tehát rázogatni kell. Ez a forgatás, dohányforgatás. A kellőre szikkadt leveleket szín szerint összeválogatják, kisimítják. Ezután következik a fűzés, dohányfűzés, amely a dohányfüzőtű segítségével történik. Ez 35—70 cm hosszúságú, egyik végén ékszerűen kialakított vastű. A leve21 Reise des Grafen von Hofmannsegg in einige Gegenden von Ungarn bis an die türkische Grenze. Görlitz 1800, 131. 606
