Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A harmincas évek után telepített szőlőkben, de visszamenőleg még a korábban ültetett szőlőkben is, mostanában kezdték meg az igényesebb gyümölcsfák nagyobb arányban való ültetését, beiskolázását. Azonos fajtákat kezdenek telepíteni. Most születik meg a külön gyümölcsös is. Főleg téli almákat termelnek. Ezt a törekvést a külföldi kereslet és hazai fogyasztás állandó növekedése is ösztönözte. A gyümölcskultúra így fejlődött ugyan, a szőlőhozamot, sőt bizonyos mértékig a bor minőségét is azonban csökkentette. A dús lombozatú gyümölcsfák alatt a szőlősóska nem fejlődhetett kellőképpen, kevés levelet hajtott, termés is kevés volt rajta. A napfény hiánya a szőlőbetegségeket idézte elő. Végeredményben azonban a sok értékes fa bőven kárpótolt. Másik előnye a szőlőkben kialakuló gyümölcstermelésnek, hogy amíg a szőlő legföljebb augusztustól október végéig szolgálta a családot, a gyümölcsfák mára májusi cseresznyével, három hónappal korábban elkezdték. A fogyasztás mellett mind nagyobb jelentősége lett a piacozásnak. A századforduló táján a kisvasút és jó országutak hiányában a gyümölcs még keveset számított. Messze volt a város, akár Szegedre, akár Szabadkára vitték a gyümölcsöt. A modern úthálózat azután a tanyai gyümölcskultúrát is nagymértékben föllendítette. A gyümölcsfához kapcsolódó hiedelemvilág már jórészt a múlté, öregek azonban még szívesen fölidézik. Miután Mária Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (márc. 25) fogadta egyházi tanítás szerint Jézust méhébe, ezért a régi öregek ezt a napot szemzésre különösen alkalmasnak tartották. Az ilyenkor szemzett fákból azonban nem jó másoknak ágat adni, mert ezzel a termését is odaadnánk. Emlegetik, hogy a szemzőgallyat lopni kell, mert úgy biztosan megfogan. Tömörkény írja, 55 hogy ültetésnél a tanyaiak valamikor az eperfacsemete gyökereire zabot szórtak, hogy a fa biztosan megfoganjon, és bőven teremjen. A szőregiek régebben Luca napján rongyot szoktak akasztani a gyümölcsfákra, hogy jó termés legyen, és a férgeket, pókokat elriasszák vele. Hasonló célzattal kötöttek a tanyán egy darabka terméskövet, darázskövet a fára, de gutaütés vagyis hirtelen elszáradás ellen is. Ez nyilvánvalóan a mennykövet helyettesítette. A kiszombori gazdasszony Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr. 2) napján a szertartásról hazaérve, a szentelt gyertyával megveregeti a gyümölcsfákat, hogy szépen fejlődjenek, bőven teremjenek. Hasonlóképpen a kiszomboriak a húsvéti sonka csontját legtermékenyebb gyümölcsfájuk tövébe szokták még századunk elején is ásni, hogy kocájuk majd jó egészségben minél több malacot fialjon. Régebben a gyümölcsfára akasztották, hogy sok gyümölcs teremjen. A gyermek fürösztővizét tanyán fa tövébe szokás önteni. A gyógyító fürdőbe a múlt században egyébként kilencféle termőfa ágát tették bele. Különösen gazdag a meggyfához fűződő hagyomány, amelynek nyilvánvalóan szómágiás (meggy ~ megy) háttere, gonoszűző, távolító célzatai vannak. A nehézségös nyavalya, nehézségtörés néven emlegetett epilepsziában szenvedő beteget Kovács János följegyzése szerint a múlt században akként orvosolták, hogy meggyfának élő ágát úgy vágták ketté, hogy azért az alsó vége ketté ne repedjen. A beteget az ág körül háromszor oda- és visszaadták, majd elvezették onnan. Ott csak egy 55 Tömörkény L, Förgeteg János 125. 591