Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Szüreti szőlőhordás Térjünk innen vissza a friss musthoz. Ennek minősége nem egyforma. Hivatalosan cukorfok szerint értékelik. A mérőműszernek grád a népies neve. Általában 16—22 cukorfok között mozog a szegedi homok mustja. A mustot inkább az asszonyok, gyerekek isszák. A férfiak csupán megkóstolják, esetleg borral keverve fogyasztják. Csínján kell inni, mert könnyen elcsapja az ember hasát. Ezt jó zsíros étellel meg lehet előzni. A must természetesen hamar megindul, forrni kezd. A forrás közepén tejeskávéhoz hasonló sűrű folyadékká képződik. Ilyenkor mondják, hogy étel-ital egyszerre. Ezt rámpás, murci neveken is emlegetik. Borszerető ember ilyenkor is vedeli. Felhajtása után a pohár oldalán ikrás lerakódás látható. Nem mindenkinek van gusztusa rá. A must megforrván, következik a borfejtés. „A bornál — írja

46 a szőlőtermelő Tömörkény — finnyásabb vendég nincsen a világon. Azonnal megérzi a rossz kvártélyt és beteg lesz. Ez alapon az okos ember szép lakást épít neki, hogy valami baja ne essen. Ebben aztán a bor fejlődik és egészségesedik. Mikor először fejtik, még semmit sem mutat. Lé-lotty, amit a csávába kellene önteni. Piszkos, zavaros és igen kétségbeesett embernek kell annak lenni, aki megissza. Már a második fejtésnél tisztul, bár 45 Uo. 486. 46 Tömörkény [., Homokos világ 22. 587 Ilyenkor siettették a must forrását, hogy a kancahordókban megforrt újborral mielőbb feltölthessék a szűrőhordókat. Mondanunk sem kell, hogy a kancahordóban forrt bor erejéből sokat vesztett. A hordóhiány gyakran kényszerítette a szegényebb szőlőtermelőket a must eladására, olykor a hízók szőlővel való etetésére is.

45