Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
masat durrant. A góré tetejéről különösen erősen szólt, ha hozzá még a hegy fasoráról vagy garádjáról visszhangzott. A kancsika mindig hasznos kezebelinek bizonyult a seregélyek ellen. Érés idején a kóbor kutyák is ették az érett fürtöket. Még nagyobb baj volt, hogy összemancsolták őket. íratlan törvény volt, hogy szőlőéréskor a kutyákat kötve kell tartani. 42 A csősz minden további nélkül elpusztíthatta őket. Tőrt is vetettek neki. „Valamely alkalmas, szívós, hajlós ágú, közepes korú gyümölcsfa alá — írja 43 régebbi hagyományok alapján Tömörkény — kis gödröt ásnak. Belenyomnak egy ócska kosarat, mert másként a gödörnek homokból való falai összeomlanak. Kötelet kötnek a fa ágára, mivel az ágat jó mélyre lehúzzák. A kötélnek a másik végére hurkot vetnek, és azt a kosár fenekén kipöckölik. A pöcökre frissen sült szalonnát húznak. Éjjel a kutya elmegy oda a szalonna szagára, mert az sütve mégis csak különb étel, mint nyersen a szőlő. A fejével nyúl bele érte a gödörbe, aztán pedig rángatja, míg a pöcök felszabadul. Akkor a hurok a kutya nyakára szalad, a faág pedig felrántja a magasra és ott fullad." Tömörkénynek egy másik, egyező leírásában 44 zsíron pirított tarhonya van csalétkül a kas fenekén. A csősz éjjel bizony nem sokat aludt. Ilyenkor a tolvajok ellen kellett védenie a szőlőt. Éjszaka kétszer is került egyet a szőlőben. Ha valaki olyan „vendéget" talált, aki csak evett a tőkéről, de nem szedett magának, azt nem bántotta. Mindenesetre megpirongatta. Voltak olyanok, akik a sötétben leszaggatták és szétdobálták az éretlen fürtöket. Nappal, főleg déli pihenés idején sihederek is meg-megjelentek a szőlőben. A csősz szüleiknek szólt, hogy garázda gyermekeiket ők vonják felelősségre. A szőlőn keresztül, különösen két szőlőbirtok határán gyakran haladnak gyalogutak. A rajtuk való közlekedést a csősz az érés idején korlátozta. Tüskös akácgallyakkal rakta be az útnak a szőlőszélen lévő részét. A gazdával egyetértésben sokszor egész parcellákat is ilyen tüskös gallyakkal határoltak el egymástól. A csősz a maga épségének védelmére olyan fahusánggal járt, amelyiknek az alja bunkóban végződött. Néha ki is faragta. Szőlőhegyek ma ugyan nincsenek, de a tanyától távolabb eső szőlőt most is őriztetni kell. Népünknek a tanyán sem volt mindig egy tagba a földje. Előfordult, hogy örökölt vagy vásárolt szőleje messzire esett, illetőleg esik a tanyai hajlékától. Az ilyen szőlőkbe érés idejére csőszt fogadnak, akinek bére havonta 1 q gabona szokott lenni. Ha a szőlőben nincs épület, akkor nádból, tányéricaszárból kunyhót rögtönöznek. Élelmezéséről a gazda gondoskodik. Reggelije és vacsorája szalonna, túró. Délben bográcsban tarhonyát főz magának. Ha a tanyából kijön hozzá valaki, mindig hoz élelmet, alkalmasint főtt ételt is neki. A kiüresedett edényekben érett szőlőt küld vissza. Fölszerelése legtöbbször egy jó kezebeli, azaz furkósbot. Használja a kerepelőt is. A kunyhó közelében egy fára elhasznált ekekormányt akaszt föl és vasdarabbal ütögeti. Ez is a seregélyek elriasztására szolgál. Olykor a nagyapa vállalkozik a szőlőcsősz feladatára, neki nem jár csőszbér. Szokásos a szőlő szélén lévő utakat érés idején fölgereblyézni. így könnyen kiderül, hogy járt-e valaki a szőlőben. Ha nyomokat találnak, iparkodnak a gazdáját megállapítani, elcsípni, vagy legalább is elriasztani. A koraérő csemegefajták termését a családon belül is, gereblyézéssel védik meg a gyermekhad és a szomszédos pásztorgyerekek elől. A termés elejét, színét-javát a piacra szokták vinni. A család mértékkel eszik ugyan a szőlőből, de mégis az a cél, hogy minél több bor legyen. 42 Tömörkény I., Förgeteg János 144. 43 Tömörkény I., Barlanglakók 261. 44 Tömörkény L, Munkák és napok 488. 585
