Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Szeged népének a szerémségi borvidékkel való kapcsolatatai a török hódoltság alatt elsorvadnak 24 , a XVIII. század folyamán azonban felújulnak. Nincs már ugyan szó a szegedieknek itteni szőlőszerzéséről, birtoklásáról, de a vízi közlekedés ismét jelentőssé válván, a szegedi só- és gabonaszállító hajók hazateroban szerémi borokat hoznak magukkal. A borivó szegedi nép így felújítva a középkor szállítási hagyományait, a hódoltság után a jó bort Baranyából és Budáról, néha még az aradi Hegyaljáról, Ménes vidékéről szerzi be. Ez sokszor kocsi hátán történik. Sokat hoztak hajón Karlócáról is. Mindez a szegedi fuvarozás, illetőleg víziszállítás újjászületésével is összefügg. A karlócai, régen karomi bornak a múlt század derekán 1 forint 80 krajcár volt akója. Az ottani délszláv bortermelők szokása volt, hogy a legszebb szőlőfürtöket külön szedve, jó hosszú venyigére kötözték, és úgy tetszett, mintha egyetlen óriási fürt lett volna. Átlag 5 kg volt a súlya, a neve pedig evenka. Annyit akasztottak belőle a karlócai termelők az ámbitusra, ahány akó bor volt a háznál eladó. Az evenkát a vevő ráadásul kapta minden hordó után. 25 Boldogan hozták haza Szegedre is. A borbehozatalt azonban a modern homoki szőlőkultúra a századforduló táján már fölöslegessé teszi. Az evenka föltétlenül azonos a közép-baranyai, de Pécsett Hegedűs Lajostól is megörökített heveng szóval, 26 amelynek jelentése: szőlőfürtökkel telefont ágasbogas vessző, amely hosszú szőlőfürthöz hasonlít. A heveng a századforduló táján még pécsi bosnyák különlegesség volt és házról-házra járva, hangos szóval kínálgatták téli eltevésre. A szó Hegedűs szerint török eredetű. A hagyomány erejére jellemző, hogy a homoki szőlőtelepítés első szegedi szakaszában, ismereteink szerint már a múlt század elején egyik legkedveltebb borszőlőfajta a magyarka volt, amelyet azonban népünk eredeti szlankamenka nevén, sőt együttesen szlankamenkamagyarka, rövidebben pedig szlanka alakban is emleget. Ez világosan utal a fajta szerémségi, pontosabban szalánkeméni eredetére. Reizner szerint 27 Szeged népe a szőlővesszőket közvetlenül hozta a Szerémségből. Népünk egy másik régi szerémi eredetű szőlőfajtát is emleget, bár ez nem terjedt el annyira, mint a magyarka. Ez a bakar. Az a gyanúnk, hogy a kövidinka néven emlegetett és a szegedi homok közkedvelt szőlőfajtának hazája szintén a Szerémség. A szó így értelmezhető : kövi dinka, azaz Kövi helységben, hajdani nevén Kőszentmártonban honos szőlő. 24 Érdemes itt egy délvidéki német mondát idéznünk: ,,Nagybátyám jóhírü ács volt. Munkájával sokat keresett. Egyszer Szeged környékén dolgozott. Egy kübekházi parasztembernek segített házat építeni. Itt összebarátkozott egy magyar béressel. Egy vasárnap a béres egy öreg juhászhoz vezette e szavakkal: most olyan bort iszik majd, amelyhez foghatót még soha nem kóstolt. A juhász a földbe lyukat vágott, ásott, mert ott török kincset szeretett volna lelni, de bort talált helyette, amely valamikor hordóban állott. A hordó elkorhadt, de a bor ,,bőrében" megmaradt. A juhász átfúrta és ebből csapolt mindig magának. A nagybácsit is megkínálta, aki azt mondta, hogy még ilyen jó bort életében nem ivott. A magyar béres és az öreg juhász elmondotta a német ácsnak, hogy a bor egy hajdani szegedi klastromból való. A török elől mindent elástak: pént, élelmet, boroshordót egyaránt. Az ellenség mindent elpusztított, a szerzeteseket is megölte. így senki sem tudta már, hogy a bort hová ásták el. Az öreg juhász azonban rátalált.": Diplich, H.—Karasek, A., Donau-schwäbische Sagen, Märchen und Legenden. München 1952, 18. Alter Wein. 25 Bitó J., Az én kiskirályságom 55. 26 Hegedűs L., Heveng. MNy. 1950, 259. 27 Reizner Hl, 441. 572
