Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Emiatt G eges György, szegedi bíró 1407-ben a Temesvárt tartózkodó Zsigmond előtt panaszt tett. A király Ozorai Pipó temesi grófot bízta meg a vizsgálattal, aki megállapította a bán túlkapásait és csak a borszállítási levélért fizetett 2 dénárt ismerte el jogosnak (1408).

9 Mátyás király a péterváradi apátnak és embereinek (1471) meghagyja, hogy sem szárazon, sem vízen semminemű adót vagy vámot követelni a 4 dénáron kívül nem szabad. Szállítottak tehát hajón és kocsi hátán is. Ez az összeg a szürethely {de locis colatorys vulgariter zywrethel vocatis) után járt. Ne merészeljék a szállítást sem akadályozni.

10 Hasonlóképp tiltja meg Mátyás már előbb (1458) a becsei révben való vámoltatást is.

11 A budai káptalan, mint Zenta mezőváros földesura, a szegedi polgárok szállítási jogát többször megsértette. Minden panasz, illetőleg rendelet hiábavaló volt. Mátyás király följogosította Szeged városát a káptalan zentai birtokának megszállására. Erre bekövetkezett az a középkori városaink történetében alighanem egyedülálló esemény, hogy Szeged városa hadat indított Zenta ellen. Elfoglalta és birtokában tartotta. A káptalan most egyezséget ajánlott, amely Báthory István országbíró előtt létre is jött. Zenta visszakerült a káptalan birtokába. Az egyezmény értelmében a szegediek csak minden 20 hordó bor után fizetnek 1 forintot, kisebb tételek után nem kötelesek fizetni. A jövőben való békesség okáért azonban a szegediek is megígérték, hogy a káptalan zentai révében kikötő nagy hajók után 25, a közepesektől 12 dénárt, a kisebb evezős hajók (ladak) után 1 dénárt fizetnek. A halászhajók (de piscantibus naviculis cholnok dictis) azonban nem kötelezhetők fizetésre. A káptalan viszont bánompénzül 100 márka ezüstöt tartozott letenni.

12 Ma már nem tudjuk megmondani, hogy Hunyadi Jánosnak a Város és a titeli káptalan vitáját eldöntő oklevelében (1450) emlegetett nagybor (de uno magno vino), a középsőbor (de medio vino), a kisbor (de minore), továbbá а. fekvőbor (vino jacente), állóbor (vino stante) mit, mekkora űrtartalmat jelentett.

13 Varga Ferenc úgy véli, hogy a nagybor 20 hordót, illetőleg 200 akó bort tett ki.

14 A viták, viszálykodások később magával a bélakúti apátsággal újulnak ki. Szeged városának sürgetésére Guthi Országh Mihály nádor felülvizsgálja az ügyet és Péter apátot, amíg követeléseinek jogosságát nem tudja igazolni, ítélettel eltiltja a szegedi polgárok személyének és javainak megadóztatásától, illetőleg vámolásától (1481).

15 Szeged polgársága nemcsak bortermeléssel, hanem Mátyás 1484. évi oklevele szerint

16 borkereskedelemmel is nyilván már régóta foglalkozott. A fővárosi polgársággal együtt Budán át Kassa és Bártfa városoknak, továbbá Lengyelországnak szabadon szállított. A királyi oklevél kimondja, hogy a városon kívül a nyílt mezőn kimérhetik, sőt Kassán hordókban is eladhatják boraikat. Kivéve azt az időszakot, amikor oda idegen borokat tilos eladásra bevinni. Van adatunk arra is, hogy a szegediek Diósgyőrött is kereskednek borral. 9 Reizner, IV, 16. 10 Reizner, IV, 70. 11 Reizner, IV, 54. 12 Reizner, I, 181. 13 Reizner, IV, 47. 14 Varga F., Szeged története 150; Vö. még Varga F., Szeged városának viszonyáról Délmagyarország szőlőművelése és borkereskedelméhez. Történelmi és Régészeti Értesítő (Temesvár) 1875. Az úttörő értekezés természetesen már elavult. 15 Reizner, IV, 78. 16 Reizner, IV, 84. 570