Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Az aratás megkezdésének számos kultikus mozzanata volt, amelyből egyikmásik töredékesen máig is él. Régebben a tápaiak az evangéliumi magvető aratásáról szóló énekkel fogtak munkához : Elgyütt az aratásnak nagy napja, Emléköztet ítélet napjára. Műnk vagyunk az Isten gabonája, Elgyün Jézus maga aratásra ... Jó búza közt teröm sok konkoly is, Mögtérők közt kárhozott lelök is. Mögtérő lelök a búzaszöm, Kárhozott lelök a konkolyszöm. Énekelték ezt is : Itt az aratás, Gyün az égi áldás, Amelyért légy ön néki Ezör hálaadás. Legalább a fohászkodás, kalapemelés ma is általános. Pénteken nem jó belefogni az aratásba, ezért csütörtökön egy pár kaszavágást végeznek a táblában. Öreg tápaiak is ha üszögnapra esett az aratás kezdete, előtte való délután vágtak egy-két rendet. Öreg alsóvárosi, tápai parasztemberek még századunk első évtizedeiben is déli harangszóra levett kalappal, kévére ülve imádkoztak az Urangyalát. A végén nem csak magukra, hanem az egész búzaföldre keresztet vetettek. Az aratóüng, aratógatya Tápén régebben abból a házi szövésű vastag vászonból készült, amelyből a sütőabroszt is szabták. Az aratás, aratásüdő június utolsó hetében kezdődik az őszi árpával, majd a tavaszi árpával, folytatódik a rozzsal, majd a búzával és zabbal fejeződik be. A köztudat az aratás kezdetét leginkább Péter és Pál ünnepéhez kapcsolja. A naphoz azonban emlékeztető jellegén túl semmi hiedelem, kultikus hagyomány nem fűződik, annál inkább Sarlós Boldogasszony (júl. 2) ünnepéhez. Nyilvánvalóan ezt kell az aratás ünnepélyes, szakrális előjátékának tekintenünk. Az ünnep magyar neve semmiképpen sem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel: Mária Erzsébetnél való látogatásával (visitatio). Inkább a búza beérése, az aratás kezdete kapcsolódik népünknél ehhez az asszonyi, vegetációs jellegű ünnephez. A kérdést még tovább is lehetne elemezni. A jeles napoknál mindenesetre részletesen felsoroljuk Sarlós Boldogasszony teljes szegedi hagyományvilágát. Itt csak az aratással összefüggő hiedelmekre utalunk. Kálmány temesközi adatai

44 szerint ezen az ünnepen sarlóval valami keveset az asszony is arasson, kalászt szedjen, hogy a jószág ne pusztuljon. Ekkor tették a szobába a búzaborona néven emlegetett fonott gabonát is, amely ott marad egész éven át. A fodormenta-szentelésre, a napnak a szegedi tájra jellemző templomi áldására búzát is visznek a mentával együtt szenteltetni. Ezzel kapcsolatban olyan aratáskezdő áldásra, illetőleg szentelményre gondolhatunk, amelynek virágzását az ismert liturgikus forrásokból — legalább egyelőre — nem tudjuk kimutatni, de a néphagyomány alapján mégis föltételezhető, hogy valamikor ilyen volt. 44 EA. 2807. 535