Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Az olyan búzának, amely virágzás után valamely okból levágott búzavetés tövében mégis kihajt, sőt szűkös termést is hoz: árvabúza a tápai neve. A búzát ugyanis takarmányinség idején szorultságból pünkösd körül le szokták kaszálni. Ilyenkor legtöbbször kukoricát vetnek a földjébe, helyére. A vetőmag megválasztása gondosan történik. Mindszenten az aratásra váró gabonából kiválasztják a legszebb részt. Ezt egy héttel tovább éresztelik. Csak azután vágják le. A vetőmagot közvetlen vetés előtt kimagolják, vagyis búzarostán, illetőleg újabban elterjedt magológépen, harkakötönyi néven konkolyzón megtisztítják az idegen anyagoktól, majd teknőbe öntve meszes, mostanság rézgálicos vízben, esetleg a kettő vegyes levében szokták áztatni. Tanyán ezt úgy végzik, hogy a kamra tiszta sarkában szétterített búzát rézgálicos oldattal locsolják meg, közben falapáttal állandóan föhányik, azaz forgatják. Alsóvároson egy marék sóval is meghintik. Hagyományokhoz ragaszkodó családokban még mindig kerül közéje a karácsonyi jászol búzaszemeiből is. Mindezzel az üszög ellen védik meg. Kissé felszárad, majd zsákba öntik. Egy régi vágású bibliás tápai gazdasszony, Nagy Panna ez utóbbinak egész életén át ellene volt, mert szerinte Ninive városa is úgy pusztult el, hogy az Úr kékköves esőt bocsátott rá. Az ellenkezés a kénköves szó félreértéséből származott. A búzavetésnek régebben jellegzetes tilalmai, előírásai voltak. így kedden és pénteken, továbbá az üszögnapon, vagyis a hétnek ama napján, amelyre abban az esztendőben Üszögös Szent Pétör napja (febr. 22) esett, atápaiak, szőregiek nem vetettek, de nem fogtak aratáshoz, sőt egyéb mezei munkához sem. Dócban máig tudni vélik azt is, hogy az ilyen üszögnapon született gazdának búzája mindig üszögös marad, bármint is küzd ellene. A védekezés sajátos mindszenti módja régebben az volt, hogy ezen a napon szemes gabonát és kukoricát vittek be a tisztaszobába. Föltették a suglót tetejére a feszület és örökmécs alá. A mécs rávilágított a szemekre. Úgy vélték, hogy ezzel az eljárásukkal távoltartják az üszögöt a vetéstől. A vetés kezdőpontjának régebben Máté evangélista ünnepét (szept. 21) tekintették. Öreg alsótanyaiak tapasztalata szerint a homokon búzát paprikatermés után kell vetni. A homokföldbe legjobb a feketeföldön termett búzát vetni, vagy legalábbis váltogatni. A vetés napján a hajdani tápaiak kenyeret nem sütöttek, még a hamut sem háborgatták, bolygatták meg a kemencében. Deszken azon a napon, amikor először vetik a búzát, nem jó a házból semmit sem kiadni. Algyőn ilyenkor korán kimennek vetni, hogy még napkelte előtt kiérjenek a földre. Amikor a nap éppen feljön, a vetnivaló búzával telt zsákokat oda szokták ütögetni a földhöz. Mint mondogatják, a termés így majd nem lesz üszögös. A búza elvetése Tápén, Domaszéken, Zákányban régebben karácsonyi abroszból, vagy a házi szövésű sütőabroszból, ugyanabból, mint amelynek vásznából az aratógatya is készült, később nyakba akasztott zsákból, jó pár évtizede pedig vetőgéppel szokott történni. A deszkiek a vetőzsákot utána feldobták a háztetőre, ahol három napig ott is maradt. A régi öregek vetés előtt imádkoztak. Általában még ma is fohászkodnak egyet. A vetőmagra keresztet vetettek. Ez a rozsnál olykor elmaradt. Ilyenformán : Uram Jézus segíts mögl Vagy a tápaiak: Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek nevibe évetöm, szaporodj! Egyesek legalább a kalapot emelik meg. Domaszéken kezet is is mostak előtte. Alsótanyán, Röszkén nem volt szabad a vetésidő alatt dohányozni. 34* 531