Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Legéletrevalóbbnak még a „Népünk és Nyelvünk," a Bizottság „néprajzi, társadalomrajzi és nyelvészeti szakosztályainak közérdekű folyóirata" (1929—1939) bizonyult, amelynek szerkesztéséből az Egyetemi Könyvtár igazgatója, az etnológus érdeklődésű Bibó István, továbbá Horger Antal, Cs. Sebestyén Károly, Moór Elemér vette ki a részét. Az utolsó évfolyamok már szinte teljesen nyelvtudományi jellegűek, tele személyeskedő vitacikkekkel. A „Népünk és Nyelvünk" hiányosságaiban, mondjuk ki: egyoldalúságaiban és elfogultságaiban is a két világháború közötti időknek legjelentősebb hazai néptudományi adattára, forrásmunkája az „Ethnographia," ill. „Néprajzi Értesítő" mellett. Dolgozótársai között megtaláljuk a korszak kiemelkedő szakmai kutatóit. Szóhoz jut benne az akkori fiatalság : Dömötör Sándor, Erdei Ferenc, Erdődi József, Fél Edit, Gunda Béla, Honti János, Nyiri Antal, Ortutay Gyula, Szendrey Ákos, Tálasi István is. Hiába keressük azonban Solymossy Sárfdor nevét, ami egyebek között élesen belevilágít azokba a személyi harcokba, amelyek azután végül is a nagy feladatokra hivatott folyóirat megszűnését is előidézték. A szegedi egyetemen bontakozó érdeklődés és munka természetesen az ifjúságot is megragadta. Buday György joghallgató kezdeményezésére, az angol settlementmozgalom mintájára Szegeden megszületett az argár settlement (1929). 146 Buday György számos diáktársával szociális munkát kezdett főleg a környék tanyavilágában végezni: előadást tartottak, jogi és egészségügyi tanácsokat adtak, cikkeket írtak, füzeteik jelentek meg. Kiadásaik födözésére és céljaik támogatására látott napvilágot (1930—32, 1934—1938). a „Szegedi Kis Kalendárium," amelyet Buday György fametszetei díszítettek, és amelynek nagy közönségsikere lett. Az agrársettlement munkáját a hatóságok azonban nem nézték jó szemmel, különösen amikor a fiatalok a szegedi szervezett munkássággal közvetlen kapcsolatot teremtettek. A mozgalom később (1934) a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma nevet vette föl és számos értékes munkát adott ki. 147 A kollégium éber néprajzi és haladó társadalmi érdeklődését végig megtartotta. Hamarosan eljutott a marxizmus közelébe is. A Kollégium a szegedi szabadtéri játékok művészi és társadalmi propagandájából is kivette a részét. Az Ortutay Gyulától szerkesztett „Magyarságtudomány" gyökerei, részben a „Magyarország fölfedezése" с budapesti könyvsorozat, radikális tájszociográfia is a kollégium szellemi talajába nyúlnak vissza. Tagjai és barátai közül Radnóti Miklós, Gáspár Zoltán és Joó Tibor meghalt, Buday György Londonban él, a mai magyar közéletben kimagasló szerephez jutott Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Tolnai Gábor, Baráti Dezső, Hont Ferenc. Ezzel áttekintésünkben elérkeztünk a második világháborúig, amelyen túl nem is akarunk haladni, mert élőkről, közöttük talán magunkról is szólanunk kellene. Ez már nem a mi dolgunk. Röviden annyit mégis megemlítünk, hogy az irodalomtörténeti tanszék, Sík Sándor habilitálja Ortutay Gyulát (1940) és Pável Ágostont (1941). Ismeretes, hogy Bartucz Lajos aggályoskodó igazgatásában 1941—1948 között működik az Alföldi Tudományos Intézet, amely azonban részben a háborús viszonyok miatt sem tud széleskörű tevékenységet kifejteni. 148 Sor kerül 1947-ben a néprajzi tanszék újjászervezésére is. 148 Joó T., A tanyai agrársettlement mozgalom Szegeden. Magyar Szemle, 1929. VII, 377; Buday Gy : , A tanyai agrársettlement. Szeged 1929. 147 Összefoglaló méltatása Csaplár F., A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Budapest 1967. 148 Bartucz Lajos, Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve. I— II. Szeged 1946, 1948. 48
