Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Ehhez kevesebben értenek. A század elején Török Mihály felsővárosi ember állott jeles miskároló hírében. Szerdán, szombaton, azaz hetipiacos napokon festőkötőben mindig kinn volt a disznópiacon a pribékje, akinek a miskároltató gazdák megadták a címüket. Török és a pribék, ъ.ъъ.ъ segéd, azután hétvégen : szombaton, vasárnap a hajnali reggeli órákban végigjárta a külvárost, így Alsóváros utcáit. Sokszor szinte kézről-kézre adták. A miskárolókés rövid élű, de széles pengéjű, oltókéshez hasonló, egyszerű műszer. Napjainkban már állatorvos miskárol. A disznó az ól homokjában az orrával túrni szeret, ami a fejlődésben, hízásban hátráltatja. Ezért meg kell karikázni. A lefogott jószág orrába ár segítségével drótot húznak, karikába csavarják. A karika fájdalmat okoz neki, ha túrni volna kedve, tehát inkább abbahagyja. Ilyenkor szokták kitörni azt a rendellenesen nőtt és farkasfog néven emlegetett tűhegyes fogát is, amely az evésben akadályozza. A süldő tápláléka nyáridőben moslék, zöld növény: paréj, felmagvadzott saláta, dinnyehéj, tanyán még valamikor burucka (Brassica napus) is. Ha hizlalni kezdik, akkor már ólba zárják. Emberemlékezet óta korpát, árpa-, de főleg kukoricadarát, dercét, azaz őrölt gabonahéjat kevernek a hízó moslékjába amelynek éppen ezért kevert a neve. Ebbe az adott lehetőségek szerint megfőzött takarmánytök, törött krumpli is kerül. A keverő edény rendesen fa-, újabban bádog vödör. A csávás, csávásdézsa a helye mindenféle hasznos mosléknak : étellének, mosogatólének, megsavanyodott, megunt ételmaradéknak, amelybe még kenyérhéj, krumplihéj, száraz kenyér is jut. Ebből a megerjedt keverékből öntenek a vödörbe merített kukoricadarára, közzéteszik a krumplit, tököt is. Fokozatosan keményebbre keverik, amint a hízó fejlődik. A kavaró, keverő rendesen hosszú nyelű lapocka. Öreg deszkiek virágvasárnapi vastagabb szentelt barkaággal kevernek egész éven át. Névmágiás megfontolásból általános, hogy a vágásra szánt süldőt Ögyed, vagyis Egyed napján (szept. 1.) fogják hízóba. A disznóval, malaccal, továbbá tartásával számos szegedi szólás is összefügg. Szegedi Lőrinc örökítette meg: nem jó disznónak gyember (gyömbér) mindjárást (1575), vagyis mindenkinek azt, ami éppen megilleti. Dugonics Andrásnál olvassuk 125 ezt az aranyigazságot : disznónak, fösvénynek holta után van haszna. Közismert : sok lúd disznót győz. Ez is : aki korpa közé keverödik, mögöszik a disznók. Továbbá: éhös disznó makkal álmodik. Aki nem tud tisztességet, megsért másokat: ha kend embör, más se disznó!™ Az illetlenül bizalmaskodót így utasítják rendre : nem őriztünk egymással disznót. Aki lapít, mert valami van a rovásán : hallgat mint süket disznó a búzába. A mocskos, kövér, részeges ember olyan mind a disznó. A mocskos gyerek tréfás vigasztalása : a disznó se mosdik, mégis möghízik. 127 Aki katonásan haptákol : összeüti a bokáját, mint a sovány disznó. Akik barátságosan összebújnak: összebúttak, mint a szögény embör malacai. A fennhéjázó, öntelt emberre mondott tréfás ítélet: neki is két óralika van, mint a szögény embör malacának. Aki türelmesen hallgat, amikor szidják: állja a szidást, mint koszos malac a vakarást. Az urat, gazdagot játszó szegény : mönnél tetvesebb a malac, annál jobban rühelődzik. 12 * Tömörebben : minél koszosabb, annál jobban vakaródzik. Minden zsák megtalálja a maga foltját, így az eladólány is az élettársát: mindön koszos malac tanai magának dörgölődző fát. Aki izeg-mozog, nem találja helyét: rühelődzik, mint a pótrás malac a garasos kötélön. Alsóvárosiasan : hánykolódik, mint garasos malac a kötélön. Aki 125 Dugonics A., Példabeszédek és jeles mondások I, 151. 128 I. m. II, 74. 127 I. m. II, 6. 128 Kovács J., 468. 32 A Móra F. Múzeum Évk. 75. II. 497
