Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Egyébként a kobak, kabak, kapinyatök, halásznyelven horogtök néven emlegetett tökfajta (Cucurbita lagenaria) a horoggal való halászatnak egyik eszköze. A tököt a horog zsinórjára erősítik, és így a horog a kívánt magasságban állapodik meg a vízben. Az így fölszerelt horog a kabakospíce, tököshorog, kabakhorog. Egyik, már csak Herman Ottótól megörökített változata a lábóhorog: gyönge cérnával kikötött horog. A horogra került hal a cérnát elszakítja, és addig nyargal a kábákkal, amíg ki nem fárad. A halász a kabak nyomán találja meg a prédát. A benyútós horog 2—12 horogszemből áll. Hajlékony karóhoz kötik ki a parton. Másik végén nehezék. A tetőhorog végét szintén karóhoz kötik ki, a zsinórt pedig párán tartják.

88 A másik végén limányba helyezett kabak. Az eresztős pice olyan horog, amelyet a Tisza közepén eresztenek le a ladik oldalán elhelyezett, cibak néven emlegetett fapöckökről. A műkedvelő horgászok szerszámának parti nyeles pice a. szabatosabb halászneve. Régi egyszerűbb, de alkalmas fajtája az úszó fácskával, pedzővel ellátott tutajos pice. Aki vele dolgozik: kispícés. Hárcsafogásra szolgál az erős harcsahorog, továbbá a mönyhalas pice, röviden mönyhalas. Az előbbi arasznyi hosszú erős horog, a mönyhalas viszont olyan kiszúrt csapóhorog, másként fenékcsapó, amelyre csalétkül menyhalat tűznek, nehezékül pedig kő is van ráerősítve. A harcsázás ideje augusztus. A halász szélcsöndes időben, alacsony tiszta vízben fölevez a Tiszán, majd az isiégre batonyát köt, és evezés nélkül szépen ereszkedik lefelé. Közben a harcsának puttyogtat is. Aputtyogtató, másként puttyogató, buttyogató, futtyogató, kuttyogató, kuttyogtató kerek talpú, mintegy 6 cm átmérőjű nyeles fácska, amellyel a víz színét kell ütögetni. A keletkezett hang a kecskebékáéra emlékeztet, ami aztán a mohó harcsát a közelben levő horogra csalja.

89 A harcsaszigony, másként harcsavágó nagyobb szigony, amellyel nagy harcsára vadásznak. Ivás idején ugyanis a víz szélén hempereg, könnyű megszigonyozni, vagyis a szigonnyal megcélozni és eltalálni. A szigony, másként szügöny, szigony egy vagy több ágú, villaszerű vaseszköz. A szigonnyal megvágott nagyhal kiemelésére szolgál a 2 m hosszú rúdra rávert hatalmas vágóhorog. Mint ismeretes, a bárka olyan csónakformájú, kisebb-nagyobb, likacsos, parthoz vagy hajóhoz kötött vízjárta láda, amelyet superok készítenek, és amelyben a megfogott halat tartják. A halászhajóhoz kötött keskeny, hosszúkás, mindkét végén elkeskenyedő bárkának nyargalóbárka, Kovács János szerint élőbárka a neve. Ha csak egyik végén hegyes, akkor kancabárka, kancafarú bárka, csapottfarú bárka névvel illetik. A nagyméretű állóbárka vagy halászbárka, ritkább nevén tökösbárka a halpiac mellett volt vasmacskával kikötve. Annak a csigának, amellyel a vasmacska helyzetét szabályozták, Kovács János hallomása szerint macskatekerő volt a neve.

90 Egyik vége díszesen kifaragott hajóorrban végződik. A másik végén kis : csárda, guliba, szentös néven is emlegetett házikó. Bárkafenék néven emlegetett padozata középen felnyitható. Alatta vízjárta retesz, a bárka töke. Ebbe rakják az eladásra szánt halat, hogy a 88 Sólymos Ede anyaggyűjtéséből. 89 Herman, II. 776. 90 Kovács, 271. 438