Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A tiszai gabonarakodásnak nehéz munkáját még pár évtizeddel ezelőtt is a zsákolok végezték. „Néhány erős ember — írja a szemtanú Tömörkény

8 — a vállukon az ing szakadozott. Ezek a zsákolok, kik lényegesen különböznek más parti munkástól, mivel csak amaz árut hordják, ami zsákban van. Erre büszkék és vállukon az ing azért szakadozott, mert elkoptatja a zsák. A hintáló deszkákon könnyen viszik a nehéz terhet és nagy örömük van abban, ha a parton álldogálók nagy erejüket bámulják." Szakmai önérzetükről is Tömörkény ír: „A zsákoló tétlen áll télen, mikor befagy a folyó, és nem járnak a hajók, s ha megszorul is, más munkát nem vállal. Tavaszszal sem megy fölásni valamely kert földjét. Ő zsákoló, azt csinálja, ha van munka. Ha nincs: nincs, akkor várni kell, míg lesz." 8 Tömörkény I., Vízenjárók. 54, 81. 414