Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

hézkesen repül, kevesebbszer költ. A húsgalambok közé tartozik a csirkegalamb is, amelynek nagysága a csirkéével vetekszik. Az angolbögyös nagyhúsú idegen, de már Szegeden is itt-ott előforduló galambfajta. A begyét beleheléssel labdaszerűre föl lehet fújni. Díszből is, húsáért is tartják. Ez a helyzet a strasszergalamb, tanyaiak ajkán drasszer esetében is, amely Ausztriából került át hozzánk. A postagalamb, különösen pedig a vadóccal keresztezett póstakeverék változata éppen úgy, mint a félpáva (elkorcsosult pávagalamb) szintén a húsgalambokhoz tartozik. A postagalambokkal való foglalkozás Szegeden csak újabban kezd jellegzetes sporttá válni, de azért már akadnak egyes kiváló tenyésztők. Beidomításának legfőbb eszköze a röptetés. Ez abban áll, hogy a fiatal, kifejlett postagalambot kalickában elviszik valamelyik környékbeli faluba, így Tápéra, Szentivánra, Dorozsmára és itt a Város felé fordulva eleresztik, vagyis mint mondják: röptetik, beröptetik. Könnyen hazatalálnak. A következő alkalommal már messzebbre : Félegyházára, Kecskemétre viszik és itt eresztik szabadon. Ezután még távolabbi vidékekre kerül sor. A díszgalambok között első helyen áll a pávagalamb. Ritkán előfordul még a kariergalamb, amelynek orrán szemölcsszerű dudorodás van, továbbá a kínai, máltai és a szalinett. Egyesek a parasztot, angolbögyöst, strasszert is díszgalamb gyanánt tartják. * Külön emlékezünk meg a parlagi galambról, amelynek nálunk vadóc, olykor rimóc legszokottabb neve. Van kint a szabadban, tanyákon, de azért emberi környezetben élő fajtájai Van olyan is, amelyet húsáért már tenyésztenek. A vadóc a legértelmesebb fajta a

hírében áll. Farktolla sima, szálltában nem tud keringeni. Igazi galambász nem tartja. A vadóc egy-két évtizeddel ezelőtt még a Belváros több helyén is tanyázott. „A galamb galamb, mondanók — írja egy régebbi újságriport — mikor a Csongrádi Takarék tornyának szelíd szárnyasait látjuk (ámbár onnan már elkergették őket a vércsék), vagy a postával átellenes Wagner-ház üzleti táblái mögül röppennek a felhőbe. Epp úgy gyönyörködünk bennük a Szent István-téren, ahol ingyen dézsma jut a gabonapiac révén, vagy a Klauzál téren, ahol Kossuth apánkat szálldossák körül. Ide a kenyérpiac hozza őket." Kedvelt tartózkodási helyük volt még a Fogadalmi Templom és a középkori Dömötör-torony is,

10 ahol lelkes, megszállott állatbarátok dédelgették őket. Innen a második világháború végén koptak el. A Belvárosban ma már csak imitt-amott látni vadócokat, de a piacok és szérűskertek környékén még előfordulnak. Mint ismeretes, a galamb átlagos életkora 15—16 esztendő, 9—12 éves koráig költeni is tud. Évente háromszor-ötször költ. Két tojását 18 nap alatt költi ki. A galambász anyagi helyzetétől, ráérő idejétől, házi körülményeitől függően 10— 100 párat is tart. Állománya rendesen állandó. A szaporulatot megeszi, eladja, elcseréli. Az alapítás rendesen 10—12 pár fiókával kezdődik, amelyeket magához szoktat. Vérbeli galambász a maga galambjait egyenként ismeri és még tulajdonjegy nélkül is megismeri, ki tudja választani, ha idegenek közé téved és esetleg kiváltására sor kerül. Maga a galamb is ragaszkodik hozzá, helyesebben ahhoz a környezethez, ahol — a galambászok szava szerint — elsőbb járt ki a tetéjre. A galambász továbbá maga10 Kalmár-Marton F., A Dóm tér galambjai. Délm. 1941, 285. sz. Galambok jubileumi ünnepe Szegeden. Délm. 1941, 294. sz. 388