Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

novellista. Amíg Tömörkény főleg a vízenjárók és kétkezi munkások, továbbá a tanyai parasztnép írója, addig Cserzy a maga tisztes, kissé naiv módján leginkább a szegedi külváros jellegzetes alakjait, kisembereit, a munkásnépet örökíti meg. Sokat tanult barátjától és mesterétől, népszemlélete is itt-ott emlékeztet Tömörkényre. Bőbeszédű előadása, lazább szerkesztő készsége, elmosódottabb ábrázolása, érzelmeskedő hajlama ellenére sem méltatlan kortársa Tömörkénynek. Az ő alkotásainak környezetrajzából és magatartásából is ugyanaz a szegedi hitelesség sugárzik, mint Tömörkény világából. Cserzy életéről, írói pályájáról, műveinek helytörténeti és népéleti tanulságairól még nem készült igényesebb vizsgálat. Ezt csak részben magyarázza könyveinek ritkasága, hiszen a szegedi irodalmi életnek ez az érdemes kismestere Tömörkény és Móra mellett is méltó az olvasásra, tanulmányozásra. Szépirodalmi jellegű művei mellett

102 a régi szegedi foglalkozásokról, így a tabakosokról, madarászokról, fuvarosokról, vendégfogadósokról, disznóvágókról közöl nagyértékű, nélkülözhetetlen, forrásértékű megfigyeléseket. Öreg korában mindenesetre szemrebbenés nélkül írja, költi át olykor Nagy Sándornak, Beck Pistának és Móricz Pálnak a régi Szegedet idéző tárcáit. Tudományosabb igénnyel írt a szegedi népviseletről és temetkezési hagyományokról is.

103 Egyik kései munkája, „Az öreg Szeged" voltaképpen lírai útikalauz a szegedi kiskocsmák világában: a darvadozó, paraszti hagyományaira, töredező társadalmi életére emlékező Város jelenik meg benne a századforduló idején. A hajdúivadék Móricz Pál (1870—1936) a századforduló táján évekig volt szegedi újságíró. Utána is sokszor tér vissza a Városba, amely valamiképpen szellemi szülőföldjévé válik, hiszen sajátos, ízes írói készségét, szabatos megfigyelő tehetségét nyilván a szegedi hírlapírás nagymesterei: Nagy Sándor, Mikszáth, Gárdonyi, főleg azonban Tömörkény ihlették, edzették. Nagy szeretettel, olykor romantikus elborulással örökíti meg karcolataiban, tárcáiban, visszaemlékezéseiben a régi magyar élet, benne a szegedi világ eltűnő jellegzetességeit.

104 Móricz Pál, szegedi írói nevén Portörő Kelemen gazdag helyi, különösen pedig felsővárosi, felsőtanyai portréiból, életképeiből — lehántva róluk a novellisztikus burkot, az alkalomszerűségből adódó sallangokat, óhatatlan kerekítéseket — a néprajzi kutatás is bátran meríthet.

105 Bizonyos, hogy az ábrázolás hűségében, a mondanivaló megbízhatóságában, népünk megbecsülésében Tömörkény volt a példaképe. Szegedi szellemi fészekrakásáról így ír: „Pistához szegődtem... és a hal-, a jószág-, a föld-, a zsír-, a paprika-, a műhely- és borszagú szegedi kismagyarok szórakozóhelyeit járván, én magam is mindinkább közelebb férkőztem zárkózott magyar népünk rejtőzködő lelkéhez... Kezdettem megérteni, másként becsülni fajtánk névtelen seregét..."

106 A Nagybecskerekről származó Sz. Szigethy Vilmos (1877—1956), írói nevén Bob, élete végén : Krónikás, Régi riporter, Szivi is beletalál a szegedi világba. Szépírói 102 Kint a pusztán. 1899; Földmívesek. 1903; Hazulról. 1907; Vasárnap délután. 1912; Régi világból. 1918; Öreg Szeged. 1922; Legendás időkből. 1925; Kint a pusztán. 1944 (Anthologia). 103 Népviselet és népszokások Szeged vidékén. Ért. 1906; Temetkezési népszokások Szeged vidékén. Ért. 1911. 104 Móricz Pál számos korai munkája Szegeden jelent ugyan meg, ezeknek azonban alig van szegedi vonatkozásuk. Annál fontosabb A Kárász uraság kocái. Budapest 1904; Régi magyar élet. Budapest 1913; Magyar sirató. Följegyzések, történetek a régi magyar életből. Tahitótfalu 1926; Magyar sirató. Öreg kúriáktól a nagy pusztákig. Budapest é. n. los Móricz Pál kötetben meg nem jelent hírlapi karcolatait felhasználásuk helyén idézzük. Pályájáról Móricz P., A boglyakemence mellől. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezetőt írta, a jegyzeteket készítette Dankó Imre. Debrecen 1970. 106 Magyar sirató. Öreg kúriáktól a nagy pusztákig. 222. 36