Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A galamb szín szerint lehet fakó, fehér, fekete, kék,potykáskék (=apró kék és fekete tollak váltakoznak rajta), félkék (= fekete tollazatú, kés farkú), májjas (= májfoltosszínű), rezsdás ( = rozsdaszínű, fekete és kék galamb párosodásából), sárga, vörös, táblásvörös (= a szárnyakon vörös foltok), tiszta (= egyszínű), örvösfehér (= fehér, de a feje, begye piros), vörösörvös, nagyörvös (= az örv terjedelmes), kisörvös (= az örv keskeny). Háta szerint: szívhátú (= a hátán szívalakú, tarka tollazat van), hátas ( = ugyanaz), vöröshátú, kékhátú, sárgahátú, feketehátú, fakóhátú, májhátú ( = sárga foltok vannak a hátán), potykáshátú (= potykáskék a háta), rezsdáshátú, kishátú (= kevés a tarka tollazat a hátán), nagy hátú (= gazdag a tarka tollazat a hátán), darabhátú (= hátának tollazata kétoldalt nem egészen egyforma színű). Fej szerint tisztafejű (= nincs tarkaság a fején), csöppentöttfejű, csöppesfejű (= tollazatától eltérő színű csöpp van a fejebúbján,) kiscsöppesfejü, nagycsöppesfejű ( = ugyanaz a csöpp nagysága szerint), szeplösfejü ( = csöppesfejű, de még kisebb szeplőszerű tollak is vannak körülötte), szárcsafejű (= tarka tollazata egészen az orráig ér), teleszárcsafejű ( = ugyanaz, de dúsabb), fűsűs ( = fésűszerű tollazat ível a feje tetején), kisfűsűs, nagy fűsűs, csákányfűsűs (= szétálló, fésűszerű bóbitája van), pofás (= tollakból kis fekete folt van az állánál), telepofás, telepofájjú (= a folt a szája szélétől a szeméig húzódik), bajuszos ( = kis fekete folt van az állánál), vastagbajusszú, vékonybajuszú (= ugyanaz a folt nagysága szerint), kravátlis, kravádlis (= bóbitájának színe egészen a begye közepéig lehúzódik),/i/fes (= színes tollcsomó van a fülénél), vinklifüles (= ugyanaz, de szögletes), húzottfüles (— ugyanaz, de egészen a szeméig ér), rajzos (= apró tarka tollpihék vannak a fülénél), karikásszömű (= szemgolyóját szürke karika övezi), döglöttszömű (= ez a karika hiányzik), pirkadtszömű (= kivörösödött szembőrű), szömők (= szemhéja fölött fekete, szemöldökszerű pihéi vannak), felemásszömű (= egyik szeme fehér karikás, a másik döglött, vagyis nincs karikája). Begye szerint: bögyös (= nagybegyű), gugás (= ugyanaz). Szárnya szerint : fakószárnyú, feketeszárnyú, kékszárnyú, sárgaszárnyú, vörösszárnyú, csapottszárnyú (= a vezértolla fehér, a többi tarka), csapott (= ugyanaz), csíkosszárnyú {— fehér tollazatában tarka is akad), csöppentöttszárnyú (= tarka pöttyök vannak a tollazatán), tarkaszárnyú ( = szárnyában fehér és tarka tollak egymás mellett váltakoznak), sterhpliszárnyú (= hátas galamb, toUazatának szélén a hát színei újra föltűnnek), abrincsos (= tarka karikák vannak a tollazatán), girincös (= a háta közepén a farktollig egyszínű sáv húzódik), girinctelen (= a hát és farok között nincs fehér sáv), tyúktarka ( = tolla a tarka tyúkéra emlékeztet), szíves, koszorús, nyergös (= hátának és farkának tollazata feltűnően, nyeregszerűen ível), ódalas (=toUazatának, szárnyának színe kétoldalt kissé eltér egymástól), elejes (= kis fehérség van a begyén), kékcsíkos (= kék galamb fehér szárnytollakkal), feketecsíkos (= fekete galamb fehér szárnytollakkal), vöröscsíkos (= vörös galamb fehér szárnytollakkal), sárgacsíkos (= sárga galamb, fehér szárnytollakkal). Orra szerint: rütyüórú {— rövidorrú). Farok és láb szerint : telifarkú, telefarkaljas, farkaljas ( = olyan galamb, amelynek farka alatt 3—4 hosszú fehér tolla van, a többi az alapszínnel egyezik), nadrágos ( = a tollazat tarkasága egészen a lábszárig ér), telenadrágos ( = a fekete hason fehér csík húzódik végig), gatyás (= a lábujjak is be vannak nőve tollal), kisgatyás (= kevés toll van a lábujjakon), nagygatyás (= lábujjait teljesen beborítja a toll). Tulajdonjegy szerint: vágottórú, vágottkörmű. A galamb egyéni temészete szerint: fönnjáró, magosröpülő (= magasan szeret repülni, főleg a purcli, bécsi), fődigvető, l'éesös (= olyan bécsi, amely fönn a levegőben 384