Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
a kővel kirakott partról, mit a magyar nyelv fokozottabb tiszteletére rakpartnak neveztek el, csak innen nézi, hogy a túlsó part csekély vizén miként vonja a fenékhálót a halász." Építésének idején népünk ajkán még kűpart, korlátjának, támaszkodó párkányzatának pedig könyékfal volt a szép magyarsággal képzett, találó neve. Senex még nótát is följegyzett 49 róla : Márványkűvel, kűhányással Támasztik a kűpartot, Tisza Lajos kögyelmes úr Most kösd mán föl a kardod, A szögedi nép fundussát elvötted, Hogy Szögedön talpat nyalnak, Tisza Lajos te' tötted. Egy századunk legelején élt, Kossuth néven emlegetett félkegyelmű, víz mentén ténfergő csavargót ezzel szokták ugrasztani : Kossuth dűl a rakpart! A rakpartba épített erős, vastag vaskarikának, amelyhez a hajókat vaskötélnél fogva, vasmacska segítségével kikötik, kikötőkarika a neve. A Városon kívül húzódó tiszatőtés a múlt század utolsó évtizedeiben készült. Több fajtáját különböztetik meg. 50 Az élőtőtés, anyatőtés közvetlenül a folyó mentén húzódik. Az alvótőtés már elvesztette eredeti hivatását, mert újabb, jelentősebb töltés épült eléje. A szegedi tájnak a Tisza mellett jelentős folyóvize a Maros, öreg tápaiak, szőregiek, kiszomboriak ajkán Maruzs is. Tápé alatt, Felsővárostól nem messze északkeletre ömlik a Tiszába. Erről a helyről mondja Dugonics András, hogy addig nem leszünk igazi magyar emberek, amíg itt nem iszunk a Tisza vizéből. Egy irodalmi eredetűnek látszó, a Fontana Trevi római hiedelemvilágára emlékeztető hagyomány szerint, ha pénzt dobunk itt a torkolatnál a vízbe, nem halunk meg addig, amig ismét el nem jutottunk Szegedre, amíg meg nem látjuk újra a Maros és Tisza találkozását. A Maros igen szeszélyes, kiszámíthatatlan folyó, amelynek hatalmas vízvidéke volt a szegedi tájon. Érthető tehát, hogy a Világos várára, illetőleg a mellette lévő Radna búcsújáró helyre utalással öreg tápaiak, főleg áradások idején szómágiás szorongásokból világosi víz, jámbor tápai öregasszonyok pedig radnai víz néven is emlegetni szokták. A hozzájuk fűződő régi szegedi mondákból tudjuk, hogy Világos a gonosz tündérek vára volt, amelynek romjairól búcsújáró népünk Kálmány Lajos idejében bizonyos félelemmel beszélt. 51 Görgei világosi fegyverletétele a nevet a nép körében még ellenszenvesebbé tette. Ezzel szemben a radnai víz áldásra, égi kegyelemre emélkeztet. A radnai búcsújárásról máshol részletesebben is szólunk, itt csak annyit említünk meg, hogy hagyományőrző tápai asszonyok, akik már félszázada nem mehetnek Radnára, illetőleg régebben akkor is, ha itthon kellett maradniok: pünkösd és Kisasszony, tehát éppen a búcsújáró ünnepek hajnalán le szoktak menni a Maros torkolatához, és ott, a radnai vízben mosdanak meg, hogy megtisztuljanak. 49 Senex 310. 50 SzegSz II, 593: töltés címszó. 51 EA. 2801, 2810. 23* 355
